Valeria lehajtotta a fejét.
Julián egy iratot csúsztatott az asztal közepére.
– Itt van a hozzájárulása. Feketén-fehéren.
Elővettem az első dokumentumot.
– Itt pedig a közjegyzői iroda válasza.
Adrianával kiosztottuk a másolatokat.
– Az okirat száma nem tartozik semmilyen általam adott meghatalmazáshoz. Emellett itt vannak a bizonyítékok arra is, hogy az állítólagos aláírás időpontjában melyik kórházban tartózkodtam.
Az egyik igazgatósági tag összevonta a szemöldökét.
– Miért nem ellenőrizte senki személyesen Aranda asszonynál ezt a kezességvállalást?
Julián vállat vont.
– Mert ez teljesen szokásos eljárás volt.
Nála a „szokásos eljárás” valójában azt jelentette, hogy senki nem mer neki ellentmondani.
Letettem az asztalra a közjegyző előtt visszavont meghatalmazást és a hivatalos átvételi igazolásokat.
Adriana vette át a szót.
Elmagyarázta, hogy a korábbi képviseleti jogosultság megszűnt, az új, állítólag visszavonhatatlan meghatalmazás hitelességét pedig hivatalosan vitatjuk.
A körülmények ismeretében egyetlen bank sem tekintheti kétséget kizárónak a beleegyezésemet.
Sorban végignéztem az igazgatósági tagokon.
– Ha ezek alapján az iratok alapján mégis aláírják a szerződést, később önöknek kell megmagyarázniuk, miért hagyták figyelmen kívül ezt a figyelmeztetést.
A terem képernyőjén megjelent a befektetési alap képviselője, aki videóhíváson keresztül vett részt az ülésen.
Megköszörülte a torkát.
– A most elhangzottak alapján a tranzakciót fel kell függesztenünk, amíg a jogi vizsgálat le nem zárul.
Julián ököllel az asztalra csapott.
– TÖNKRETESZEL MINDENT, AMIT AZ APÁD FELÉPÍTETT!
Nyugodtan néztem rá.
– Az apám becsületes dolgozókkal építette fel ezt a vállalatot. Nem mások aláírásával.
Héctor megpróbált közbeszólni.
– Lucía, ezt az egészet elrendezhetnénk négyszemközt.
Újabb iratokat húztam elő.
Egyenesen elé tettem a Horizonte del Bajío részére indított átutalásokat.
Azonnal felismerte a saját vállalata nevét.
A kezében tartott pohár megállt félúton a szája felé.
– Negyvenegymillió peso – mondtam.
– Szeretném tudni, pontosan milyen munkát végeztek ezért a pénzért. És hol vannak az elkészült tanulmányok, jelentések, eredmények?
– Ennek semmi köze a mai üléshez! – tiltakozott Julián.
– Dehogynem. Különösen akkor, amikor további 64 millió pesóval akarjátok eladósítani a vállalatot.
Követeltem, hogy a jegyzőkönyvben rögzítsék a tiltakozásomat, a független könyvvizsgálat iránti kérelmemet és az érintett döntéshozók kizárására irányuló indítványomat.
A befektetési alap felfüggesztette a szerződés aláírását.
Az igazgatóság pedig úgy döntött, hogy szabályszerű részvényesi közgyűlést hív össze.
Amikor kiléptem a teremből, Héctor a liftnél ért utol.
– Lucía, apád sem volt tévedhetetlen. Ne csinálj egy rossz döntésből olyan botrányt, amely mindannyiunkat tönkretesz.
Felé fordultam.
– Mivel tartozol Juliánnak, hogy hajlandó voltál írásban megkérdőjelezni a józan eszemet?
Nem válaszolt.
A hallgatása azonban többet árult el, mint bármilyen vallomás.
Adrianával feljelentést tettünk a hamisított dokumentumok és a gyanús pénzmozgások miatt.
Csatoltuk a közjegyzői igazolást, Rocío e-mailjeit és az átutalási bizonylatokat.
Emellett bírósági intézkedéseket kértünk annak megakadályozására, hogy a vitatott jegyzőkönyveket továbbra is felhasználhassák.
Kaptunk egy ügyszámot.
Nem azonnali igazságszolgáltatást.
Nem csodát.
De végre nem kizárólag Julián kezében volt az ügy.
Aznap este Rocío felhívott.
Reszketett a hangja.
– Megszüntették a hozzáférésemet a céges levelezéshez. Utána azt akarták, hogy írjam alá a felmondásomat.
– Aláírtad?
– Nem.
Egy pillanatra lehunytam a szememet.
– Jól tetted. Őrizd meg az összes üzenetet, és kérj munkajogi segítséget. Ha tanúskodnod kell, nem leszel egyedül.
Két nappal később Valeria keresett meg.
Egy kávézóban szeretett volna találkozni velem.
Tudnom kellett, milyen szerepet játszott az egészben, mielőtt döntés születik a vállalatnál betöltött jövőjéről.
Amikor megérkeztem, már az ablak melletti asztalnál ült.
Nem viselte a gyémántgyűrűt.
A diadalittas mosolya is eltűnt.
– Julián azt mondta, hogy a válásotok augusztus óta folyamatban van – kezdte.
– És te elhitted neki?
A kezére nézett.
– El akartam hinni.
Kis szünet után folytatta:
– Azt is tudtam, hogy a befektetési alap stabil vezetői párost akar látni bennünk. De arról nem tudtam, hogy a meghatalmazás hamis.
Egy darabig némán figyeltem.
– Egy olyan férfival ünnepelted az eljegyzésedet, aki még mindig házas volt, és egyetlen válási papírt sem tudott neked mutatni.
Valeria lassan bólintott.
– Igen. Ez az én döntésem volt.
Ezután több kinyomtatott e-mailt csúsztatott elém.
Julián ezekben egyértelműen követelte, hogy a hitelt még hétfő előtt zárják le.
Más levelekben arra adott utasítást, hogy a Horizonte részére teljesített kifizetéseket terjeszkedési költségként könyveljék el.
Valeria elismerte, hogy két számlát megkérdőjelezett.
De utána nem vizsgálódott tovább.
– Nem azért jöttem, hogy megbocsáss nekem – mondta halkan.
– Csak szeretném, ha tudnád, hogy az egyik átutalást én magam hagytam jóvá.
Nagy levegőt vett.
– És ezért vállalnom kell a felelősséget.
Átvettem a dokumentumokat.
Nem ígértem semmit.
Az, hogy most végre igazat mondott, nem törölte el a korábbi döntéseit.
És attól, hogy engem megbántottak, még nem voltam köteles megbocsátani neki.
Három hét intenzív vizsgálat után Iván elkészítette az első jelentését.
Számos megfelelő bizonylat nélküli kifizetést és több, Héctorhoz köthető számlát azonosított.
A pénz egy része végül egy Julián tulajdonában álló társasághoz került.
A jelentés nem volt bírósági ítélet.
De olyan pénzügyi műveleteket tárt fel, amelyekre a két férfinak magyarázatot kellett adnia.





