Ő maga csak a fontos dokumentumokat ellenőrizte, és évente egyszer részt vett a részvényesek közgyűlésén.

Ezért hordta évente egyszer azt a bizonyos sötétkék öltönyt.

Hosszú ideig csak néztem rá.

– És nekem ezt miért nem mondtad el soha?

Martín mélyet sóhajtott.

– Nem akartam, hogy megváltozzon az életünk. Nem akartam, hogy az emberek a pénzünk miatt közeledjenek hozzánk, vagy folyton szívességeket kérjenek.

Aztán halkan hozzátette:

– Azt akartam, hogy Daniela megtanulja: az ember értékét nem a bankszámláján lévő összeg határozza meg.

Elmondta azt is, hogy az apja diszkréciót kért tőle.

Martín pedig félt attól, hogy ha megtudom az igazságot, másként nézek majd rá.

Fájt, hogy nem bízott bennem annyira, hogy elmondja.

De valamennyire megértettem a döntését.

Aztán feltettem azt a kérdést, amely a legjobban nyugtalanított.

– Te intézted el, hogy a ClimaSolar elveszítse a szerződést?

Martín megrázta a fejét.

A ClimaSolart már az első szakmai értékelés során elutasították a súlyos hiányosságok miatt.

Amikor azonban Martín megtudta, hogy Rodrigo feleségül akarja venni Danielát, megkérte a Grupo Centinela vezérigazgatóját, hogy adjanak a vállalatnak egy rendkívüli második esélyt.

Nem követelte, hogy nekik ítéljék a megbízást.

Csupán azt kérte, hogy kapjanak több időt a hiányosságok kijavítására.

Az a levél, amellyel Héctor olyan büszkén dicsekedett, pontosan ezt a pluszlehetőséget jelentette.

De Héctor nem arra használta az időt, hogy megfelelő képzettségű szakembereket alkalmazzon és rendbe tegye az ellenőrzési rendszerét.

Ehelyett képesítés nélküli dolgozókat vett fel, és hitelből vásárolt járművekkel próbálta azt a látszatot kelteni, hogy vállalata sokkal nagyobb kapacitással rendelkezik, mint a valóságban.

Amikor Martín megtudta, hogy a problémákat továbbra sem oldották meg, azt kérte, hogy minden további kivétel nélkül alkalmazzák az előírásokat.

– Nem azért utasították el őket, mert megaláztak bennünket – mondta határozottan.

A szemembe nézett.

– Csak azt kértem, hogy ne részesítsenek tovább különleges bánásmódban egy olyan céget, amely nem teljesítette a feltételeket. Nem fogom több ezer dolgozó biztonságát kockára tenni azért, hogy kedvezzek valakinek, aki azt hiszi, pénzért bárkinek az aláírását megszerezheti.

November tizenharmadikán Rodrigo megjelent a házunk előtt.

Az öltönye gyűrött volt.

A szeme vörös a sírástól.

Daniela elé térdelt, és zokogva könyörgött bocsánatért.

Aztán mindent bevallott.

Héctor megfenyegette, hogy kitagadja az örökségből, ha feleségül veszi Danielát.

A ClimaSolar tulajdonjogát ebben az esetben Rodrigo nagybátyjának adta volna.

Azt is megígérte a fiának, hogy miután aláírják a Grupo Centinelával kötendő szerződést, bemutatja egy másik gazdag üzletember lányának.

Rodrigo rettegett attól, hogy elveszíti a jövőjét és az örökségét.

Ezért elküldte a hamis üzenetet az esküvői vendégeknek.

És hagyta, hogy a szülei mindenki előtt megalázzák Danielát.

Még a telefonhívás alatt sem védte meg.

– Én tényleg el akartalak venni! – zokogta. – Csak egy kis időre volt szükségem, hogy rendezzem a dolgaimat apámmal!

Daniela némán hallgatta.

Ezúttal egyetlen könnycsepp sem gördült le az arcán.

Aztán nyugodt, de határozott hangon megszólalt:

– Nekem nem olyan férfira volt szükségem, aki csak akkor ígér szerelmet, amikor minden könnyű.

Rodrigo lassan felemelte a fejét.

– Olyan férfira lett volna szükségem, aki nem hagyja, hogy mások megalázzanak.

Daniela egy pillanatra elhallgatott.

– Te az örökségedet választottad. És végignézted, ahogy a szüleid mindenki előtt porig aláznak.

Rodrigo szólásra nyitotta a száját.

De egyetlen hang sem jött ki rajta.

Daniela folytatta:

– A gyűrűket az ügyvédünkön keresztül kapod vissza. Emellett követelni fogjuk a száznyolcvanezer peso előleget és a kétszázhúszezer peso kártérítést is.

Aztán megfordult.

Felment az emeletre.

És egyszer sem nézett vissza.

Két nappal később Héctor és Patricia egy drága luxusterepjáróval állított be hozzánk.

Egy gyümölcskosarat és egy doboz különleges, prémium minőségű húst hoztak ajándékba.

Azok az emberek, akik néhány nappal korábban még harsányan nevettek rajtunk, most hirtelen alázatosan és tisztelettudóan beszéltek.

Héctor arra kérte Martínt, hogy nyissa újra a tárgyalásokat, és adjon még egy lehetőséget a ClimaSolarnak.

A férjem a kaputelefonon keresztül válaszolt:

– Az üzleti ügyeket a beszerzési osztállyal kell intézni. Ha a vállalatuk megfelel a követelményeknek, nyújtsanak be új kérelmet. Kivételezés nem lesz.

Héctor még egyszer megpróbálkozott.

– De Martín! Hiszen mi már szinte egy család vagyunk!

A férjem hangja továbbra is nyugodt maradt.

– Hónapokon keresztül azt hangoztatták, hogy a mi családunk nem elég jó magukhoz.