Ezután felmerült az ötlet, hogy Juliánt ne takarítóként mutassák be a vendégeknek, hanem „szolgáltatási igazgatóként”.

Marta azonban azonnal tiltakozott.

A férjének nem volt szüksége kitalált beosztásra ahhoz, hogy tiszteletet érdemeljen.

Esteban időközben egyre arcátlanabbul viselkedett.

Egy alkalommal még azt is javasolta, hogy a menyasszony szüleit ültessék minél távolabb az üzleti partnereitől.

Álvaro minden egyes alkalommal igyekezett elsimítani a konfliktust.

– Ilyen apróságok miatt igazán nem érdemes veszekedni.

Csakhogy ezek az „apróságok” napról napra egyre magányosabbá tették Inést.

Egy délután aztán kiderült, hogy Teresa titokban új vendéglistát küldött az esküvőszervezőnek.

A listán a vőlegény 42 rokona és ismerőse szerepelt.

Inés családjának viszont mindössze tizenkét helyet hagytak.

Álvaro megígérte, hogy kijavítja a hibát.

Ám egészen addig semmit sem tett, amíg Inés meg nem fenyegette azzal, hogy elhalasztja az esküvőt.

A férfi ekkor mondott először valamit, amit a lány soha nem felejtett el.

– Ha nem tanulsz meg egy kicsit rugalmasabb lenni, veszélybe sodrod a közös jövőnket.

Inés akkor még nem tudta, hogy Álvaro és a szülei számára ez a bizonyos „jövő” egészen mást jelentett.

Pontosan megnevezhető volt.

Red Arlanza.

A Red Arlanza egy magántulajdonban lévő vállalatcsoport volt, amely klinikákat, idősotthonokat és irodaházakat üzemeltetett Kasztília és León területén.

A Termocastilla éppen egy ötéves karbantartási szerződés megszerzéséért versenyzett náluk.

Esteban számára hatalmas volt a tét.

Már kibővítette a vállalkozását, új alkalmazottakat vett fel, és járműveket vásárolt hitelből.

Mindezt olyan várható bevételekre alapozta, amelyeknek a megszerzése egyáltalán nem volt biztos.

A saját technikusai többször figyelmeztették a hiányos ellenőrzésekre, az elmaradt képzésekre és azokra a karbantartási jegyzőkönyvekre, amelyeket anélkül írtak alá, hogy a munkák elvégzését ténylegesen ellenőrizték volna.

Esteban azonban túlzásnak nevezte az aggodalmaikat.

Julián tudott ezekről a hiányosságokról.

Nem azért, mert kémkedett volna leendő veje családja után.

Hanem azért, mert hosszú évek óta a Red Arlanza egyik tagvállalatánál dolgozott.

A saját szemével látta, hogyan romlanak le a műszaki berendezések, amikor valaki meghamisítja vagy megszépíti a jelentéseket.

És pontosan tudta, kik fizetik meg az árát annak, ha egy vállalkozás a biztonságon akar spórolni.

Egy családi ebéd során óvatosan szóba hozta a problémát.

Megkérte Estebant, hogy ne tüntessen fel elvégzettként olyan karbantartási munkákat, amelyek valójában még hátravannak.

Az üzletember azonban mindenki előtt félbeszakította.

– Te csak azzal foglalkozz, hogy a mosdókban jó illat legyen! A vállalatot majd mi, tulajdonosok irányítjuk!

Inés azonnal felállt az asztaltól.

Egyetlen szó nélkül elhagyta az éttermet az apjával.

Álvaro utánasietett egészen a bejáratig.

Bocsánatot kért, szerelmet vallott, és megesküdött, hogy az esküvő után végre határokat szab a szüleinek.

Inés még egyszer, utoljára hinni akart neki.

Az esküvő előtti pénteken Esteban hivatalos értesítést kapott a Red Arlanzától.

A vállalatnak ellenőrizhető dokumentumokat kellett benyújtania, mielőtt a bírálóbizottság hétfőn döntést hozott volna a szerződés odaítéléséről.

Esteban azonban ahelyett, hogy kijavította volna a jelentések hibáit, családi vacsorát szervezett.

Teresa ezen az estén kijelentette, hogy egy takarító lányával kötött házasság súlyosan rontaná a vállalkozásuk megítélését.

Esteban ennél is tovább ment.

Megfenyegette a fiát, hogy ha mégis elveszi Inést, elveszíti az állását, és soha nem kapja meg a neki ígért vállalati részesedést.

Álvaro ekkor meghozta élete legrosszabb döntését.

Üzenetet küldött mind a 42 meghívott vendégének.

Azt állította, hogy Inés személyes okokból lemondta az esküvőt.

Arra is megkérte őket, hogy senki ne hívja fel a lányt.

Ezután lenémította az értesítéseket, és elment a szüleihez.

Amit később a család „az alázat leckéjének” nevezett, azt az egyik unokatestvér videóra vette.

A fiatalember egyáltalán nem találta viccesnek a történteket.

Amikor Álvaro végül felvette a menyasszonya hívását a családi ebéd közben, Inés még mindig fehér ruhában várakozott az esküvő helyszínén.

Teresa odahajolt a kihangosított telefonhoz.

– Te mindig is túlságosan naiv voltál, Inés!

Julián minden szót hallott.

Átkarolta a lányát, amikor annak megremegett a térde, és kis híján összeesett.

Majd megszakította a hívást.

Pontosan ebben a pillanatban csörrent meg a saját telefonja.

A kijelzőn a Red Arlanza vezérigazgatónőjének neve jelent meg.

Marta még el tudta olvasni az üzenetet, mielőtt a férje elfordította volna a készüléket.

„Julián, az igazgatótanács kéri, hogy erősítsd meg, részt kívánsz-e venni a szavazáson.”

Marta döbbenten meredt a képernyőre.

Miért kérdezné egy hatalmas vállalat igazgatótanácsa az ő férjét arról, hogy részt vesz-e egy szavazáson?

És ami még ennél is fontosabb volt…

Vajon mit titkolhatott Julián előle ennyi éven át?

3. RÉSZ

Julián lezárta a telefonját.

Abban a pillanatban számára egyetlen dolog számított.

A lánya.

Inés alig kapott levegőt.

Marta egy szomszédos helyiségbe vezette, levette a fátylát, és egy pohár vizet nyújtott neki.

A fiatal nő újra és újra ugyanazt kérdezte.

Azt a kérdést, amelyre egyetlen anya sem tud igazán válaszolni.

– Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Miért kellett így megalázniuk?

Julián letérdelt a lánya elé, hogy a szemük egy magasságba kerüljön.

– Semmit sem tettél, kislányom – mondta határozottan. – Nem neked kell szégyenkezned. Nem ennek a ruhának, és nem a mi családunknak kell szégyenkeznie. Azoknak kellene, akik úgy döntöttek, hogy ma nem jönnek el.