Ezután felmerült az ötlet, hogy Juliánt ne takarítóként mutassák be a vendégeknek, hanem „szolgáltatási igazgatóként”.
Marta azonban azonnal tiltakozott.
A férjének nem volt szüksége kitalált beosztásra ahhoz, hogy tiszteletet érdemeljen.
Esteban időközben egyre arcátlanabbul viselkedett.
Egy alkalommal még azt is javasolta, hogy a menyasszony szüleit ültessék minél távolabb az üzleti partnereitől.
Álvaro minden egyes alkalommal igyekezett elsimítani a konfliktust.
– Ilyen apróságok miatt igazán nem érdemes veszekedni.
Csakhogy ezek az „apróságok” napról napra egyre magányosabbá tették Inést.
Egy délután aztán kiderült, hogy Teresa titokban új vendéglistát küldött az esküvőszervezőnek.
A listán a vőlegény 42 rokona és ismerőse szerepelt.
Inés családjának viszont mindössze tizenkét helyet hagytak.
Álvaro megígérte, hogy kijavítja a hibát.
Ám egészen addig semmit sem tett, amíg Inés meg nem fenyegette azzal, hogy elhalasztja az esküvőt.
A férfi ekkor mondott először valamit, amit a lány soha nem felejtett el.
– Ha nem tanulsz meg egy kicsit rugalmasabb lenni, veszélybe sodrod a közös jövőnket.
Inés akkor még nem tudta, hogy Álvaro és a szülei számára ez a bizonyos „jövő” egészen mást jelentett.
Pontosan megnevezhető volt.
Red Arlanza.
A Red Arlanza egy magántulajdonban lévő vállalatcsoport volt, amely klinikákat, idősotthonokat és irodaházakat üzemeltetett Kasztília és León területén.
A Termocastilla éppen egy ötéves karbantartási szerződés megszerzéséért versenyzett náluk.
Esteban számára hatalmas volt a tét.
Már kibővítette a vállalkozását, új alkalmazottakat vett fel, és járműveket vásárolt hitelből.
Mindezt olyan várható bevételekre alapozta, amelyeknek a megszerzése egyáltalán nem volt biztos.
A saját technikusai többször figyelmeztették a hiányos ellenőrzésekre, az elmaradt képzésekre és azokra a karbantartási jegyzőkönyvekre, amelyeket anélkül írtak alá, hogy a munkák elvégzését ténylegesen ellenőrizték volna.
Esteban azonban túlzásnak nevezte az aggodalmaikat.
Julián tudott ezekről a hiányosságokról.
Nem azért, mert kémkedett volna leendő veje családja után.
Hanem azért, mert hosszú évek óta a Red Arlanza egyik tagvállalatánál dolgozott.
A saját szemével látta, hogyan romlanak le a műszaki berendezések, amikor valaki meghamisítja vagy megszépíti a jelentéseket.
És pontosan tudta, kik fizetik meg az árát annak, ha egy vállalkozás a biztonságon akar spórolni.
Egy családi ebéd során óvatosan szóba hozta a problémát.
Megkérte Estebant, hogy ne tüntessen fel elvégzettként olyan karbantartási munkákat, amelyek valójában még hátravannak.
Az üzletember azonban mindenki előtt félbeszakította.
– Te csak azzal foglalkozz, hogy a mosdókban jó illat legyen! A vállalatot majd mi, tulajdonosok irányítjuk!
Inés azonnal felállt az asztaltól.
Egyetlen szó nélkül elhagyta az éttermet az apjával.
Álvaro utánasietett egészen a bejáratig.
Bocsánatot kért, szerelmet vallott, és megesküdött, hogy az esküvő után végre határokat szab a szüleinek.
Inés még egyszer, utoljára hinni akart neki.
Az esküvő előtti pénteken Esteban hivatalos értesítést kapott a Red Arlanzától.
A vállalatnak ellenőrizhető dokumentumokat kellett benyújtania, mielőtt a bírálóbizottság hétfőn döntést hozott volna a szerződés odaítéléséről.
Esteban azonban ahelyett, hogy kijavította volna a jelentések hibáit, családi vacsorát szervezett.
Teresa ezen az estén kijelentette, hogy egy takarító lányával kötött házasság súlyosan rontaná a vállalkozásuk megítélését.
Esteban ennél is tovább ment.
Megfenyegette a fiát, hogy ha mégis elveszi Inést, elveszíti az állását, és soha nem kapja meg a neki ígért vállalati részesedést.
Álvaro ekkor meghozta élete legrosszabb döntését.
Üzenetet küldött mind a 42 meghívott vendégének.
Azt állította, hogy Inés személyes okokból lemondta az esküvőt.
Arra is megkérte őket, hogy senki ne hívja fel a lányt.
Ezután lenémította az értesítéseket, és elment a szüleihez.
Amit később a család „az alázat leckéjének” nevezett, azt az egyik unokatestvér videóra vette.
A fiatalember egyáltalán nem találta viccesnek a történteket.
Amikor Álvaro végül felvette a menyasszonya hívását a családi ebéd közben, Inés még mindig fehér ruhában várakozott az esküvő helyszínén.
Teresa odahajolt a kihangosított telefonhoz.
– Te mindig is túlságosan naiv voltál, Inés!
Julián minden szót hallott.
Átkarolta a lányát, amikor annak megremegett a térde, és kis híján összeesett.
Majd megszakította a hívást.
Pontosan ebben a pillanatban csörrent meg a saját telefonja.
A kijelzőn a Red Arlanza vezérigazgatónőjének neve jelent meg.
Marta még el tudta olvasni az üzenetet, mielőtt a férje elfordította volna a készüléket.
„Julián, az igazgatótanács kéri, hogy erősítsd meg, részt kívánsz-e venni a szavazáson.”
Marta döbbenten meredt a képernyőre.
Miért kérdezné egy hatalmas vállalat igazgatótanácsa az ő férjét arról, hogy részt vesz-e egy szavazáson?
És ami még ennél is fontosabb volt…
Vajon mit titkolhatott Julián előle ennyi éven át?
3. RÉSZ
Julián lezárta a telefonját.
Abban a pillanatban számára egyetlen dolog számított.
A lánya.
Inés alig kapott levegőt.
Marta egy szomszédos helyiségbe vezette, levette a fátylát, és egy pohár vizet nyújtott neki.
A fiatal nő újra és újra ugyanazt kérdezte.
Azt a kérdést, amelyre egyetlen anya sem tud igazán válaszolni.
– Mit tettem, hogy ezt érdemlem? Miért kellett így megalázniuk?
Julián letérdelt a lánya elé, hogy a szemük egy magasságba kerüljön.
– Semmit sem tettél, kislányom – mondta határozottan. – Nem neked kell szégyenkezned. Nem ennek a ruhának, és nem a mi családunknak kell szégyenkeznie. Azoknak kellene, akik úgy döntöttek, hogy ma nem jönnek el.





