Carmen asszony zavartan pislogott.
– Hát persze. Én mindig is tudtam, hogyan kell gondját viselni a fiam ruháinak.
Elővettem egy jegyzetfüzetet.
– Megmutatná azt is, hogyan tisztítja meg az ablakokat csíkmentesen? Nekem valahogy mindig foltosak maradnak.
Erre rögtön büszkén kihúzta magát.
– Nektek, mai fiatal nőknek egyszerűen nincs türelmetek semmihez! Add ide azt a rongyot!
És máris nekilátott az ablaktisztításnak.
Utána megkértem, mutassa meg, hogyan lehet eltávolítani a makacs foltokat a konyhai csempéről.
Aztán arra voltam kíváncsi, hogyan kell helyesen elrendezni az éléskamrában a dolgokat.
Valahányszor megpróbált leszidni, azonnal félbeszakítottam egy újabb dicsérettel.
Délután öt órára teljesen kimerült.
Leroskadt egy székre, és nehezen vette a levegőt.
– Na jó… én most már hazamegyek.
Döbbenten a mellkasomhoz kaptam.
– De anyósom! És mi lesz Diego vacsorájával? Hiszen ön mindig azt mondja, hogy a fia mindennap megérdemli a frissen főtt ételt! Nem tanítaná meg nekem a kedvenc enchiladáját is?
A büszkesége erősebbnek bizonyult a fáradtságánál.
Két órával később Diego hazaért.
A lakás ragyogott a tisztaságtól, az asztal meg volt terítve, az édesanyja pedig majdnem elaludt a széken.
– Anya! Mi történt itt?
Carmen asszony vádlón rám mutatott.
– A feleséged semmihez sem ért! Miatta egész nap dolgoznom kellett!
Mielőtt Diego bármit mondhatott volna, lelkesen átöleltem az anyósomat.
– Az anyukád egyszerűen fantasztikus! Annyi mindent tanított ma nekem! Életemben nem találkoztam még ilyen szorgalmas asszonnyal!
Diego meglepetten nézett az édesanyjára.
– Köszönöm, anya, de igazán nem kellett volna mindezt megcsinálnod.
Carmen asszony összeszorította az ajkát.
Aztán olyan bejelentést tett, amelytől Diego teljesen elsápadt.
– Éppen azért, mert a feleséged semmihez sem ért, úgy döntöttem, hogy egy egész hétig itt maradok!
Csípőre tette a kezét.
– Megtanítom végre, hogyan kell igazi háziasszonyként viselkedni!
Diego arca falfehérré vált.
Pontosan tudta, hogy az anyja és én előbb-utóbb hatalmas veszekedésbe keveredünk.
Én viszont örömömben felkiáltottam.
– Jaj, anyósom! Hát ez csodálatos hír! Egy egész héten át tanulhatok öntől!
Anyósom gyanakodva méregetett.
Én elővettem a jegyzetfüzetemet, és felírtam valamit.
Nem láthatta, mit írok.
Ha csak sejtette volna, mit tervezek a következő reggelekre, abban a pillanatban összepakolta volna a holmiját, és fejvesztve menekült volna a lakásunkból.
3. RÉSZ
Anyósom engedelmes tanítványt akart faragni belőlem – de végül már csak azért könyörgött, hogy hazamehessen.
Szerda reggel pontosan fél hétkor három határozott kopogás ébresztett fel.
– LUCÍA! FELKELNI! Egy rendes feleség nem lustálkodik az ágyban, miközben a férje munkába készül!
Kinyitottam a szememet.
Diego még mindig mellettem feküdt.
– Drágám, ne haragudj – suttogta. – Nem gondoltam, hogy anyám ennyire komolyan veszi ezt az egész beköltözést.
– Ne aggódj – válaszoltam, miközben felültem az ágyban. – Adjunk neki lehetőséget, hogy megmutassa, mennyi mindent tud.
Diego aggodalommal vegyes kíváncsisággal nézett rám.
Ismerte a természetemet.
Tudta, hogy nem az a nő vagyok, aki könnyen eltűri, ha mások parancsolgatnak neki.
De azt is tudta, hogy amikor ilyen különös mosoly jelenik meg az arcomon, akkor bizony készülök valamire.
Belebújtam a papucsomba, felkaptam a jegyzetfüzetemet, és kimentem a konyhába.
Carmen asszony már ott várt rám, karba tett kézzel.
– Ma megtanulod, hogyan kell tisztességes reggelit készíteni. Semmi müzli, semmi bolti készétel! Az én Diegómnak mexikói rántotta kell, bab és friss, meleg tortilla!
– Jaj, de finoman hangzik, anyósom! És ön pontosan hogyan készíti a tojást?
– Hogyhogy hogyan? Felaprítom hozzá a paradicsomot, a hagymát és a csilipaprikát!
– De milyen apróra kell vágni őket? Hiszen ön mindig azt mondja, hogy a részletekben rejlik a tökéletesség.
Anyósom felkapta a kést.
– Nézd csak! Így!
És máris aprítani kezdett.
Én figyelmesen néztem.
– Hihetetlen, milyen ügyes keze van! Nekem sosem sikerül ilyen egyformára vágni a darabokat. Azt is megmutatná, hogyan melegíti fel a babot úgy, hogy ne égjen oda?
Letette a kést, és elővett egy lábast.
Ezután megkérdeztem, hogyan kell megfelelően felmelegíteni a tortillát.
Majd arra voltam kíváncsi, hogyan kell szerinte felszolgálni a kávét.
Amikor Diego végre belépett a konyhába, az anyja már negyven perce készített egy olyan reggelit, amelyet mi általában tíz perc alatt megoldottunk.
– Jó reggelt! – köszönt Diego, miközben végignézett az asztalon. – Ez mind nekem készült?
– Hát persze, kisfiam! Hogy végre lásd, hogyan kellene a feleségednek gondoskodnia rólad!
Diego zavartan leült.
– Anya, Lucíának nem kell minden reggel felkelnie, hogy reggelit készítsen nekem. Én is tudok magamnak főzni valamit.
Az anyja döbbenten meredt rá.
– Jaj, Diego! Ne védd már folyton! Ha ennyire elkényezteted, soha semmit nem fog megtanulni!
Gyorsan közbeszóltam.
– Ne aggódjon, anyósom! Rengeteget tanulok! Holnap akár egy újabb receptet is kipróbálhatunk!
Carmen asszony elégedetten elmosolyodott.
Még mindig nem értette, mi történik valójában.
Aznap reggel a mosogatást is neki kellett elvégeznie, mert szerinte rosszul rendeztem el az edényeket.
Utána az összes konyhai tárolódobozt átpakolta, mert az én rendszeremet egyáltalán nem találta praktikusnak.
Valahányszor utasítást adott, udvariasan megkértem, hogy mutassa meg a helyes módszert.
És minden egyes bemutatóból teljes házimunka lett.
Délután úgy döntött, megtanítja nekem a helyes ingvasalást.
– Mindig a gallérral kell kezdeni – magyarázta szigorúan.
– És miért nem az ujjakkal?
– Mert így szokás!
– Értem! És ehhez az anyaghoz milyen hőfokot kell beállítani?
– Hadd nézzem meg a címkéjét!
Néhány percnyi kérdezősködés után végül mind az öt előkészített inget ő vasalta ki.
Én közben a számítógépemnél dolgoztam.
Anyósom ugyanis azt képzelte, hogy mivel szabadúszó tervezőként otthonról dolgozom, az egész napom szabad.
Soha nem érdekelte, hány órát töltök az ügyfeleim megbízásaival.
Az ő szemében, ha egy nő otthon tartózkodott, akkor kötelessége volt bármikor készen állni a főzésre, takarításra és a férje kiszolgálására.
Aznap este, amikor Diego hazaért, az édesanyját törölközőhajtogatás közben találta.
– Anya, már megint te csinálsz mindent?
– Mert ha én nem csinálom meg, akkor senki sem fogja!
Felpillantottam a laptopomból.
– Az anyukádnak egyszerűen fantasztikus módszere van. Nézd csak, milyen gyönyörűen hajtogatja ezeket a törölközőket!
Diego alig tudta visszafojtani a mosolyát.
Anyósom tovább hajtogatta a törölközőket.
De először vettem észre rajta, hogy már korántsem olyan büszke a csodálatos háztartási tudományára.
Csütörtök reggel újabb követeléssel állt elő.
– Ma te fogod elkészíteni az ebédet! – jelentette ki Carmen asszony. – Megtanítom neked a különleges zöld szószos csirkém receptjét.
– Jaj, de izgalmas! Diego mindig azt mondja, hogy ez az egyik kedvenc étele!
Anyósom kirakta az alapanyagokat az asztalra.
Részletesen elmagyarázta, hogyan kell megfőzni a zöld paradicsomot, előkészíteni a csilipaprikát, és mennyi ideig kell forralni a szószt.





