Esteban nem sokkal az esküvőjük után elveszítette az állását.

Liliana felajánlotta neki, hogy dolgozzon vele.

Eleinte csak telefonhívásokat fogadott.

Később elkezdett ügyfeleket látogatni.

Idővel Liliana annyira megbízott benne, hogy rábízta a kereskedelmi részleg vezetését.

Bőséges fizetést, jutalmakat és reprezentációs költségtérítést biztosított neki.

Azt is engedélyezte, hogy a vállalat által lízingelt terepjárót használja.

Soha nem gondolta volna, hogy a férje egyszer majd mindezeket a lehetőségeket annak bizonyítékaként fogja értelmezni, hogy az egész vállalkozás az övé.

– Én is segítettem felépíteni azt a céget! – tiltakozott Esteban.

– Igen, Esteban. Dolgoztál velem, és én megfizettem a munkádat. De ettől még soha nem lettél a vállalat tulajdonosa.

Liliana elővette a telefonját.

– Egy hónappal ezelőtt megtudtam, hogy megkérdezted az ügyfeleinket, hajlandók lennének-e a cégen kívül is együttműködni veled. És felfedeztem azokat a tranzakciókat is, amelyekkel az anyádat juttattad pénzhez.

Esteban hallgatott.

– Ezért rendeltem el a könyvvizsgálatot. Nem engedhettem, hogy az alkalmazottaink és a beszállítóink pénze továbbra is veszélyben legyen.

– Szóval az egészet előre megtervezted?

– Azt terveztem meg, hogyan védjem meg a vagyonomat. Arra viszont soha nem készültem, hogy a férjem és az anyósa megpróbálják elvenni az otthonomat.

Verónica idegesen felnevetett.

– Micsoda színésznő vagy! Úgy beszélsz, mintha kiraboltunk volna!

Liliana a bizonylatokra mutatott.

– Akkor ön minek nevezné azt, amikor valaki közel félmillió pesót kap olyan szolgáltatásokért, amelyek elvégzését egyetlen dokumentummal sem tudja igazolni?

Verónica kinyitotta a száját.

De egyetlen szó sem jött ki rajta.

– Az ügyet a megfelelő eljárás keretében folytatjuk – tette hozzá Mariana. – A vállalat hivatalosan követelni fogja a pénz visszafizetését, és szükség esetén a hatóságokhoz fordul.

Esteban ekkor értette meg először, hogy a kék mappa nem puszta fenyegetéseket tartalmaz.

Hanem bizonyítékokat.

És minden egyes dokumentumon ott szerepelt a saját jóváhagyása.

– Lili… – suttogta. – Ezt még helyrehozhatjuk.

Liliana néhány másodpercig nézte.

– Én is ezt próbálom, Esteban. De a helyrehozás nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna.

Az ügyvédnő kinyitotta a mappa következő részét.

– Most beszéljünk a házról.

Mariana elővette az ajándékozási szerződést, amely bizonyította, hogy Liliana szülei már három évvel a házasságkötés előtt a lányuknak ajándékozták az ingatlant.

Ezután bemutatta az átutalási bizonylatokat, az építési számlákat és egy olyan magánbankszámla kivonatait, amelyen Liliana örökségből származó pénzt tartott.

– Az ingatlan Liliana tulajdonába került még a házasságkötés előtt. A felújításokkal kapcsolatban összegyűjtöttük azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják a kifizetések forrását. Ha ön úgy gondolja, hogy valamilyen megtérítési igénye van, azt törvényes úton érvényesítheti. Arra azonban semmilyen jogalapja nincs, hogy a feleségétől az ingatlan azonnali átadását követelje.

Esteban átnézte az iratokat.

Eszébe jutott, hogy a felújítás alatt Liliana mindig ragaszkodott hozzá, hogy közvetlenül ő fizesse ki a kivitelezőket.

Akkor ezt egyszerűen természetesnek vette.

Most döbbent rá, hogy soha nem is figyelt arra, ki finanszírozta valójában a munkálatokat.

– De ez az én otthonom is volt – mondta elcsukló hangon.

– Pontosan ezért – válaszolta Liliana – nem fogom egyszerűen lecserélni a zárakat, és nem dobom ki a holmidat az utcára. Törvényesen szeretném rendezni ezt az ügyet. Megállapodhatunk egy észszerű időpontban, amikor elviszed a dolgaidat, vagy hagyhatjuk, hogy a bíróság döntsön.

Verónica ismét az asztalra csapott.

– Mi sehova sem megyünk! Lássuk, ki mer minket innen kitenni!

Liliana halványan elmosolyodott.

– Jogában áll ügyvédhez fordulni, asszonyom. De ahhoz nincs joga, hogy úgy rendelkezzen a tulajdonom felett, mintha az öné lenne.

Ekkor olyasmi történt, amire senki sem számított.

Esteban az anyjához fordult.

– Hol van a 480 000 peso?

Verónica pislogott.

– Tessék?

– A pénz, anya. Vissza kell fizetnünk.

– Én egy fillért sem fogok visszaadni!

– Emiatt komoly jogi bajba kerülhetek!

– Ugyan már, Esteban! Én vagyok az anyád!

– Ő pedig a feleségem volt!

A férfi olyan hangosan kiáltotta ezt, hogy mindannyian elnémultak.

Esteban két kezébe temette az arcát.

– Azt mondtad, hogy Liliana kihasznál engem. Hogy én vagyok az, aki életben tartja a vállalkozást. Hogy jogom van a házhoz, mert rengeteget dolgoztam.

Verónica sírni kezdett.

– Mindent érted tettem, kisfiam.

– Nem, anya. Te milliomosként akartál élni anélkül, hogy foglalkoztál volna azzal, ki fizeti a számlákat.

Az asszony hátratántorodott, mintha pofon vágták volna.

Liliana sem szólt semmit.

Esteban hosszú évek után először nézett szembe a saját döntéseinek következményeivel.

Csakhogy már túl késő volt.

A következő tíz napban a helyzet egyre rosszabbra fordult.

Esteban két független ügyvédhez fordult.

Mindketten elmagyarázták neki, hogy természetesen érvényesítheti azokat a jogokat, amelyek valóban megilletik.

Egy ingatlant azonban nem követelhet magának pusztán azért, mert ott lakott, vagy részt vett a felújítással kapcsolatos döntésekben.

Arra is figyelmeztették, hogy a vállalati pénz átutalását rendkívül nehéz lesz megindokolnia.

Közben a korábbi ügyfelei sorra nem vették fel neki a telefont.

Egy ismerőse, akitől állást kért, így válaszolt:

– Esteban, amíg nem tisztázod ezeket az ügyeket, nem tudlak alkalmazni. Mi itt más emberek pénzével dolgozunk.

Ez jobban fájt neki, mint várta.

Az egész önbecsülését a vezetői beosztására, a drága éttermekre és a luxusterepjáróra építette.

Most hirtelen rájött, hogy ezek közül a kiváltságok közül egyetlenegy sem volt garantált.

Liliana eközben tovább dolgozott.

A tanácsadóival előkészített vállalati átszervezést befejezték, a partnerekkel és beszállítókkal aláírt szerződéseknek megfelelően.

A cég tovább működött.

Esteban nélkül is.

Ez végleg lerombolta a férfi egyik legnagyobb illúzióját.

Éveken át azt hajtogatta, hogy Liliana nélküle még egyetlen dobozt sem tudna eladni.

De a vállalat továbbra is sikeresen működött.

Az alkalmazottak időben megkapták a fizetésüket.

A szállítások zavartalanul folytatódtak.

És az ügyfeleknek láthatóan egyáltalán nem hiányzott Esteban.

A tizedik napon a férfi a saját ügyvédje tanácsára aláírta az ingatlan önkéntes átadásáról szóló megállapodást.

Nem akart több konfliktust.