Esteban nem sokkal az esküvőjük után elveszítette az állását.
Liliana felajánlotta neki, hogy dolgozzon vele.
Eleinte csak telefonhívásokat fogadott.
Később elkezdett ügyfeleket látogatni.
Idővel Liliana annyira megbízott benne, hogy rábízta a kereskedelmi részleg vezetését.
Bőséges fizetést, jutalmakat és reprezentációs költségtérítést biztosított neki.
Azt is engedélyezte, hogy a vállalat által lízingelt terepjárót használja.
Soha nem gondolta volna, hogy a férje egyszer majd mindezeket a lehetőségeket annak bizonyítékaként fogja értelmezni, hogy az egész vállalkozás az övé.
– Én is segítettem felépíteni azt a céget! – tiltakozott Esteban.
– Igen, Esteban. Dolgoztál velem, és én megfizettem a munkádat. De ettől még soha nem lettél a vállalat tulajdonosa.
Liliana elővette a telefonját.
– Egy hónappal ezelőtt megtudtam, hogy megkérdezted az ügyfeleinket, hajlandók lennének-e a cégen kívül is együttműködni veled. És felfedeztem azokat a tranzakciókat is, amelyekkel az anyádat juttattad pénzhez.
Esteban hallgatott.
– Ezért rendeltem el a könyvvizsgálatot. Nem engedhettem, hogy az alkalmazottaink és a beszállítóink pénze továbbra is veszélyben legyen.
– Szóval az egészet előre megtervezted?
– Azt terveztem meg, hogyan védjem meg a vagyonomat. Arra viszont soha nem készültem, hogy a férjem és az anyósa megpróbálják elvenni az otthonomat.
Verónica idegesen felnevetett.
– Micsoda színésznő vagy! Úgy beszélsz, mintha kiraboltunk volna!
Liliana a bizonylatokra mutatott.
– Akkor ön minek nevezné azt, amikor valaki közel félmillió pesót kap olyan szolgáltatásokért, amelyek elvégzését egyetlen dokumentummal sem tudja igazolni?
Verónica kinyitotta a száját.
De egyetlen szó sem jött ki rajta.
– Az ügyet a megfelelő eljárás keretében folytatjuk – tette hozzá Mariana. – A vállalat hivatalosan követelni fogja a pénz visszafizetését, és szükség esetén a hatóságokhoz fordul.
Esteban ekkor értette meg először, hogy a kék mappa nem puszta fenyegetéseket tartalmaz.
Hanem bizonyítékokat.
És minden egyes dokumentumon ott szerepelt a saját jóváhagyása.
– Lili… – suttogta. – Ezt még helyrehozhatjuk.
Liliana néhány másodpercig nézte.
– Én is ezt próbálom, Esteban. De a helyrehozás nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha semmi sem történt volna.
Az ügyvédnő kinyitotta a mappa következő részét.
– Most beszéljünk a házról.
Mariana elővette az ajándékozási szerződést, amely bizonyította, hogy Liliana szülei már három évvel a házasságkötés előtt a lányuknak ajándékozták az ingatlant.
Ezután bemutatta az átutalási bizonylatokat, az építési számlákat és egy olyan magánbankszámla kivonatait, amelyen Liliana örökségből származó pénzt tartott.
– Az ingatlan Liliana tulajdonába került még a házasságkötés előtt. A felújításokkal kapcsolatban összegyűjtöttük azokat a dokumentumokat, amelyek igazolják a kifizetések forrását. Ha ön úgy gondolja, hogy valamilyen megtérítési igénye van, azt törvényes úton érvényesítheti. Arra azonban semmilyen jogalapja nincs, hogy a feleségétől az ingatlan azonnali átadását követelje.
Esteban átnézte az iratokat.
Eszébe jutott, hogy a felújítás alatt Liliana mindig ragaszkodott hozzá, hogy közvetlenül ő fizesse ki a kivitelezőket.
Akkor ezt egyszerűen természetesnek vette.
Most döbbent rá, hogy soha nem is figyelt arra, ki finanszírozta valójában a munkálatokat.
– De ez az én otthonom is volt – mondta elcsukló hangon.
– Pontosan ezért – válaszolta Liliana – nem fogom egyszerűen lecserélni a zárakat, és nem dobom ki a holmidat az utcára. Törvényesen szeretném rendezni ezt az ügyet. Megállapodhatunk egy észszerű időpontban, amikor elviszed a dolgaidat, vagy hagyhatjuk, hogy a bíróság döntsön.
Verónica ismét az asztalra csapott.
– Mi sehova sem megyünk! Lássuk, ki mer minket innen kitenni!
Liliana halványan elmosolyodott.
– Jogában áll ügyvédhez fordulni, asszonyom. De ahhoz nincs joga, hogy úgy rendelkezzen a tulajdonom felett, mintha az öné lenne.
Ekkor olyasmi történt, amire senki sem számított.
Esteban az anyjához fordult.
– Hol van a 480 000 peso?
Verónica pislogott.
– Tessék?
– A pénz, anya. Vissza kell fizetnünk.
– Én egy fillért sem fogok visszaadni!
– Emiatt komoly jogi bajba kerülhetek!
– Ugyan már, Esteban! Én vagyok az anyád!
– Ő pedig a feleségem volt!
A férfi olyan hangosan kiáltotta ezt, hogy mindannyian elnémultak.
Esteban két kezébe temette az arcát.
– Azt mondtad, hogy Liliana kihasznál engem. Hogy én vagyok az, aki életben tartja a vállalkozást. Hogy jogom van a házhoz, mert rengeteget dolgoztam.
Verónica sírni kezdett.
– Mindent érted tettem, kisfiam.
– Nem, anya. Te milliomosként akartál élni anélkül, hogy foglalkoztál volna azzal, ki fizeti a számlákat.
Az asszony hátratántorodott, mintha pofon vágták volna.
Liliana sem szólt semmit.
Esteban hosszú évek után először nézett szembe a saját döntéseinek következményeivel.
Csakhogy már túl késő volt.
A következő tíz napban a helyzet egyre rosszabbra fordult.
Esteban két független ügyvédhez fordult.
Mindketten elmagyarázták neki, hogy természetesen érvényesítheti azokat a jogokat, amelyek valóban megilletik.
Egy ingatlant azonban nem követelhet magának pusztán azért, mert ott lakott, vagy részt vett a felújítással kapcsolatos döntésekben.
Arra is figyelmeztették, hogy a vállalati pénz átutalását rendkívül nehéz lesz megindokolnia.
Közben a korábbi ügyfelei sorra nem vették fel neki a telefont.
Egy ismerőse, akitől állást kért, így válaszolt:
– Esteban, amíg nem tisztázod ezeket az ügyeket, nem tudlak alkalmazni. Mi itt más emberek pénzével dolgozunk.
Ez jobban fájt neki, mint várta.
Az egész önbecsülését a vezetői beosztására, a drága éttermekre és a luxusterepjáróra építette.
Most hirtelen rájött, hogy ezek közül a kiváltságok közül egyetlenegy sem volt garantált.
Liliana eközben tovább dolgozott.
A tanácsadóival előkészített vállalati átszervezést befejezték, a partnerekkel és beszállítókkal aláírt szerződéseknek megfelelően.
A cég tovább működött.
Esteban nélkül is.
Ez végleg lerombolta a férfi egyik legnagyobb illúzióját.
Éveken át azt hajtogatta, hogy Liliana nélküle még egyetlen dobozt sem tudna eladni.
De a vállalat továbbra is sikeresen működött.
Az alkalmazottak időben megkapták a fizetésüket.
A szállítások zavartalanul folytatódtak.
És az ügyfeleknek láthatóan egyáltalán nem hiányzott Esteban.
A tizedik napon a férfi a saját ügyvédje tanácsára aláírta az ingatlan önkéntes átadásáról szóló megállapodást.
Nem akart több konfliktust.





