Az asztalon fekvő bankszámlakivonatokra mutattam.

– Ötvennyolcezer-négyszázhúsz pesóról és hetven centavóról. Három hónap alatt. Ebben két olyan átutalás is van, amely közvetlenül a feleséged magánszámlájára ment.

Beatriz, aki éppen levette a kabátját, szó nélkül újra felvette.

Arturo komor arccal állt a bőröndök mellett.

– Ez egyáltalán nem úgy történt, ahogyan beállítja! – vágta rá Fernanda. – Gondjaink voltak az autóbiztosítással, Daniel munkaidejét pedig lecsökkentették. Egyszerűen szükségünk volt egy kis lélegzetvételnyi szünetre!

Egyenesen a szemébe néztem.

– A wellnesskezelés és a márkás ruhák nem tartoznak az autóbiztosítás költségei közé. Ahogy azok az éttermi vacsorák sem, amelyeket te élveztél, miközben én itthon azon aggódtam, hogy marad-e elég pénzem a villanyszámlára.

Fernanda szeme dühösen felvillant.

– Te most a saját szüleim előtt nevezel tolvajnak?!

– Nem. Én pontosan elmondom, mi történt. A pénzemet költötted anélkül, hogy engedélyt kértél volna.

Daniel idegesen végigsimított a tarkóján.

Gyerekkora óta ismertem ezt a mozdulatát. Mindig ezt csinálta, amikor valami kicsúszott az irányítása alól.

– Anya, esküszöm, tényleg azt hittem, hogy Fernanda csak kétszer használta a kártyádat a bevásárláshoz. Meg fogjuk oldani, de kérlek, ne tegyük tönkre az egész hétvégét!

Ez a mondat jobban fájt, mint Fernanda dühös pillantása.

A saját fiam még mindig azon gondolkodott, hogyan menthetné meg a családi összejövetelt.

– Nincs már mit megmenteni, Daniel. Holnap beszélhetünk erről. De ma este nem fogok vacsorát főzni, és a vendégszobámat sem adom át senkinek.

Fernanda hitetlenkedve felnevetett.

– Ezt szándékosan csináltad! Azt akartad, hogy a szüleim is lássák!

– A szüleid semmiről sem tehetnek. És azt sem érdemlik meg, hogy belekeveredjenek a vitánkba.

Ekkor Beatriz váratlanul megszólalt.

A hangja olyan határozott volt, hogy mindannyian felé fordultunk.

– Elenának igaza van.

Fernanda döbbenten nézett az anyjára.

– Anya?!

– Apáddal elmehetünk egy szállodába. Neked pedig, kislányom, ideje lenne abbahagynod a törölközők miatti hisztit, és végre megmagyaráznod, mi történt a pénzzel.

Fernanda kinyitotta a száját.

De most először egyetlen szó sem jött ki rajta.

Mielőtt Beatriz és Arturo elindultak volna, Beatriz két kezébe fogta az enyémet.

– Nagyon sajnálom, Elena. Fogalmunk sem volt az egészről.

Amikor végre becsuktam mögöttük a bejárati ajtót, már hallottam, hogy Fernanda számonkéri Danielt.

Azt vágta a fejéhez, hogy nem állt ki mellette.

Daniel pedig azt felelte, hogy valakinek a támogatása nem jelenti azt, hogy minden tettét igazolni kell.

Felmentem a hálószobámba, bekapcsoltam egy kis zenét, és kulcsra zártam az ajtót.

Aznap éjjel alig aludtam.

De semmit sem bántam meg.

Másnap reggel Danielt a konyhaasztalnál találtam.

Sötét karikák húzódtak a szeme alatt, előtte pedig ott hevertek a bankszámlakivonatok.

– Megkértem, hogy mondjon el mindent – kezdte fáradtan. – Először esküdözött, hogy minden vásárlás szükséges volt. Aztán bevallotta a wellnesskezelést. Most meg azt hajtogatja, hogy te mindig felajánlottad nekünk a segítségedet.

Leültem vele szemben.

– Tetőt ajánlottam a fejetek fölé, Daniel. Nem korlátlan hozzáférést a bankszámlámhoz.

Lehajtotta a fejét.

Egy ideig egyikünk sem szólalt meg.

Aztán halkan megszólalt.

– Van valami, amit nem értek, anya.

Vártam.

– A bankkártyás vásárlások még hagyján. De ez a két átutalás az internetbankodból indult.

Az egyik sorra mutatott.

– Hogyan tudott Fernanda egyáltalán belépni a számládra?

Hirtelen jéghideggé vált a kezem.

Daniel kerülte a tekintetemet.

Hosszú másodpercek teltek el.

És abban a pillanatban megértettem, hogy ez a történet sokkal többről szól, mint a menyem viselkedéséről.

Valami más is rejtőzött a háttérben.

Valami, amihez a fiamnak is köze volt.

– Daniel – kérdeztem lassan –, ki adott neki hozzáférést a bankszámlámhoz?

A fiam mély levegőt vett.

Abban a pillanatban sokkal kisebbnek és elveszettebbnek tűnt, mint az a magabiztos férfi, aki előző nap autókulccsal a kezében utasítgatott.

Aztán szinte suttogva kimondta:

– Nem Fernanda szerezte meg titokban a jelszavadat, anya. Én adtam oda neki.

3. RÉSZ

Daniel vallomása jobban fájt, mint bármelyik jogosulatlan levonás.

Ő maga egyetlen pesót sem vett el a saját céljaira.

De kinyitotta az ajtót valaki más előtt, aki aztán megtette helyette.

– Magyarázd el, miért csináltad – kértem tőle.

Daniel fáradtan végigdörzsölte az arcát.

– Két hónappal ezelőtt megkértél, hogy segítsek, mert frissítették a banki alkalmazásodat. Elmentettem a belépési adataidat, hogy ha később újra gondod lenne, tudjak segíteni.

Nagyot nyelt.

– Aztán Fernandának ki kellett fizetnie néhány számlát a házzal kapcsolatban. Én dolgoztam, és nem tudtam belépni helyette. Ezért odaadtam neki a hozzáférést. Azt hittem, csak egyszer fogja használni.

Tisztán emlékeztem arra a napra, amikor Daniel megtanított az új alkalmazás használatára.

„Ne aggódj, anya! Majd én segítek neked” – mondta akkor.

Én pedig hittem neki.

– És eszedbe sem jutott, hogy ezt elmondd nekem?

– Nem. Előbb meg kellett volna kérdeznem téged. Sajnálom.

Hosszasan néztem rá.

– Ez nem csupán egy jelszóról szól, Daniel. Hanem arról, hogy a tudtom nélkül döntöttél helyettem. Mindketten ezt tettétek. Csak más-más módon.

Bólintott.

Nem próbált védekezni.

A beköltözése óta először éreztem úgy, hogy a fiam valóban figyel rám, nem pedig csak azt várja, mikor érhet véget ez a kellemetlen beszélgetés.