– El sem tudod képzelni, mi folyik most anyám házában!

– Mi történt már megint?

– Renata azt akarja, hogy anya különleges reggeliket készítsen neki, mossa a ruháit, és még pénzt is adjon kölcsön egy vállalkozói tanfolyamra!

Valeria felvonta a szemöldökét.

– És Ofelia?

– Őrjöng! Tegnap Renata kidobott egy egész fazék babot, mert szerinte az ilyen étel nem illik az életstílusához!

Valeria akaratlanul is elnevette magát.

Ofelia korábban állandóan azzal dicsekedett, hogy Renata milyen modern, kifinomult nő, aki minden tekintetben messze felülmúlja a volt menyét.

Most pedig kénytelen volt megosztani vele a saját konyháját.

– De van még valami – folytatta Gabriela, és hirtelen elkomolyodott. – Anyám azt akarja, hogy Diego visszamenjen hozzád. Egy pillanatra sem mondott le erről az ötletről.

– Ezt már tudom.

– Nem, Valeria. Nem érted. Ő tényleg azt hiszi, hogy rá tud kényszeríteni!

Valeria arcáról eltűnt a mosoly.

Gabriela elmesélte, hogy Ofelia mostanában azt hangoztatta: Diegónak továbbra is joga van a lakáshoz, hiszen éveken át ott élt.

Még arról is beszélt, hogy ügyvédet fogad, és követeli az ingatlan egy részét.

– Mondtam neki, hogy ostobaságokat beszél – folytatta Gabriela. – De tudod, milyen. Ha egyszer valamit a fejébe vesz, senkire sem hallgat.

Valeria mély levegőt vett.

– Akkor ideje megtanulnia, hogy a parancsolgatás nem helyettesíti a tulajdoni lapot.

Teltek a hetek.

A gyümölcslébár soha nem nyitott meg hivatalosan.

A pénz eltűnt a bérleti díjak, a túlszámlázott költségek, a használhatatlan áruk és a magánkiadások között.

Renata közben titokzatos bejegyzéseket kezdett közzétenni a közösségi oldalain.

„Vannak emberek, akik csak azért lépnek be az életedbe, hogy megtanítsák, mit nem érdemelsz meg.”

„Soha ne engedd, hogy bárki korlátozza a fejlődésedet!”

„A bőség akkor kezdődik, amikor eltávolodsz a negatív energiáktól.”

Diego, aki időközben munkanélküli lett, és egyre mélyebbre süllyedt az adósságokban, lassan rájött, hogy ezek az idézetek valójában neki szólnak.

Egy este Renata összepakolta a bőröndjeit.

– Nem tudom tovább folytatni veled, Diego. Megrekedtél az életben, és a pénzügyi problémáid tönkreteszik az energiáimat.

– De hát majdnem félmillió pesót vettem fel a közös vállalkozásunkra!

– Te döntöttél úgy, hogy befekteted a pénzed. Én soha nem kényszerítettelek rá.

– A közös jövőnkről volt szó!

Renata becsukta a bőröndjét.

– Ne keverd össze a szerelmet a függőséggel!

Még azon az estén elment.

Néhány nappal később Gabriela megtudta, hogy Renata már egy jógaoktatóval jár, akinek saját stúdiója van.

Diego Ofeliánál maradt.

Barátnő nélkül.

Munka nélkül.

Egy folyamatosan kamatozó hitellel a nyakában.

És több doboznyi egészséges termékkel, amelyet senki sem akart megvenni.

Ofelia pedig mindenért őt kezdte hibáztatni.

– Én megmondtam neked, hogy az a lány csak a pénzedet akarja!

Gabriela, aki végighallgatta a veszekedést, nem bírta tovább szó nélkül.

– Nem, anya! Te azt mondogattad, hogy Renata csodálatos, Valeria pedig a nyomába sem érhet!

– Ne avatkozz olyasmibe, amihez semmi közöd!

– Akkor te meg hagyd békén Valeriát! Ne tőle várd, hogy megoldja azokat a problémákat, amelyeket ti magatok okoztatok!

Ofelia azonban képtelen volt beismerni a hibáit.

Az ő fejében a megoldás egészen egyszerű volt.

Valeriának volt saját lakása.

Diegónak szüksége volt egy helyre, ahol lakhat.

És szerinte egy jó feleségnek meg kell bocsátania a férje hibáit.

Minden tökéletesen összeillett.

Egyetlen apró részletet leszámítva.

Valeria többé nem akart részt venni ebben a történetben.

Az elmúlt hónapokban sokkal többet változott, mint azt bárki gondolta volna.

Speciális hajfestési technikákat és prémium hajápolási kezeléseket kezdett kínálni.

A vendégei egyre több ismerősüknek ajánlották, így a naptára lassan megtelt időpontokkal.

A megtakarításaiból vásárolt egy nagy tükröt, korszerűsítette a munkaeszközeit, és végre elvégzett egy tanfolyamot, amelyet évek óta halogatott, mert Diego mindig felesleges pénzkidobásnak tartotta.

Megtanulta újra élvezni az otthonát is.

Kidobta a régi kanapét, amelyen Diego egész délutánokon át videojátékokkal játszott, és egy kényelmes fotelt állított az ablak mellé.

Növényeket vásárolt.

Lecserélte a függönyöket.

Churrónak pedig egy hatalmas macskamászókát szerzett be.

Néha, amikor csendben kortyolgatta a kávéját, eszébe jutott a régi élete.

Diego dühös lett, ha a barátnőivel találkozott.

Kritizálta a ruháit.

Panaszkodott, ha késő estig dolgozott.

És mindig talált valamilyen okot arra, hogy bűntudatot keltsen benne.

Nem volt minden egyes nap boldogtalan.

Szép pillanataik is voltak.

Éppen ezért tartott olyan sokáig felismernie, hogy a házassága lassan elviselhetetlen teherré vált.

Egy délután a legrégebbi vendége, Alicia néni megkérdezte tőle:

– Kislányom, te nem félsz attól, hogy egyedül maradsz?

Valeria a tükörképére nézett.

– Régebben rettenetesen féltem tőle. Most viszont rájöttem, hogy sokkal magányosabb voltam, amikor még a férjemmel éltem.

Alicia néni gyengéden megszorította a kezét.

– Akkor már megértettél valamit, amit sok nőnek egy egész életébe telik megtanulnia.

Ezek a szavak mélyen bevésődtek Valeria emlékezetébe.

Végül elérkezett a november.

Hónapokon át tartó ügyintézés, hivatalos értesítések és ügyvédi megbeszélések után végre kitűzték azt a tárgyalást, amelyen lezárulhatott a válás.

Diego korábban többször sem jelent meg.

Azt hitte, ha egyszerűen figyelmen kívül hagyja az eljárást, a házasságuk örökké érvényben marad.

Patricia azonban már elmagyarázta Valeriának, hogy a váláshoz nincs szüksége a férje beleegyezésére.

A tárgyalás reggelén Valeria elegáns, krémszínű kosztümöt vett fel.

Feltűzte a haját, visszafogott sminket készített, majd az összes szükséges dokumentumot egy kék mappába helyezte.