Soha nem fogom elfelejteni Esteban arckifejezését abban a pillanatban, amikor Bruno főnökasszonynak szólított.
A borospohara félúton megállt a szája felé.
Először Brunóra nézett.
Aztán rám.
Végül Guillermo Cárdenasra.
Kétségbeesetten keresett valamilyen magyarázatot, amellyel még elhitethette volna magával, hogy az egész csak egy rossz tréfa.
– Mit… mit mondtál az előbb? – kérdezte elcsukló hangon.
Bruno rezzenéstelenül állta a tekintetét.
– Azt mondtam, hogy Verónica Morales asszony a La Hierbuena tulajdonosa. Az a vállalat is az övé, amely ezt az éttermet és további két vendéglátóhelyet üzemeltet. Közel egy éve dolgozom neki.
Esteban ideges nevetésben tört ki.
– Ez lehetetlen! A feleségem csak egy recepciós!
Ekkor Armando lépett oda hozzánk a terem másik végéből.
– Az ön felesége a vállalatunk egyedüli tulajdonosa – mondta nyugodtan. – Én csupán az ügyvezető igazgató vagyok. És megkérném, hogy hagyja abba a sértegetését a vendégeink előtt.
Felbolydult a terem.
Az asztaloknál ülők egymás fülébe suttogtak.
Guillermo mozdulatlanul állt.
Jimena közben észrevétlenül levette a karját Esteban válláról.
Lassan odaléptem a férjemhez.
– Nyolc éven át bármikor megkérdezhetted volna, ki vagyok valójában. De soha nem tetted. Neked elég volt abban a hitben élni, hogy többet keresel nálam.
– Hazudtál nekem! – üvöltötte. – Mindenki előtt hülyét csináltál belőlem!
Egyenesen a szemébe néztem.
– Nem, Esteban. Ezt most teljesen egyedül sikerült elérned.
Az arca vörös lett a dühtől.
– A lakás akkor is az enyém! És az autó is!
Ebben a pillanatban Adriana felállt az egyik közeli asztaltól.
Ő is a meghívottak között volt.
– Ami a lakást illeti, már folyamatban van egy bírósági eljárás, amelyben az ügyfelem a vételárhoz nyújtott hozzájárulását követeli. Emellett ideiglenes intézkedéseket is kértünk annak megakadályozására, hogy ön az ügy lezárásáig eladhassa az ingatlant.
Elé tett egy másolatot abból az értesítésből, amelyet Esteban már napokkal korábban megkapott.
Armando is megszólalt.
– Az autó pedig a vállalat tulajdona. Az ön használati engedélye megszűnt, és hivatalosan is felszólítottuk a jármű visszaszolgáltatására.
A hatalmas ablakokon át láttuk, amint a sofőrünk a céggel egyeztetett visszavételt követően kihajt az autóval a parkolóból.
Esteban az ablakhoz rohant.
– Mindent elvesztek tőlem!
Ekkor Bruno ismét megszólalt.
– Emlékszik rám, Esteban úr?
A férjem alaposabban szemügyre vette.
Az arca hirtelen elsápadt.
– Bruno? Te meg mit keresel itt?
– Dolgozom. Ahogy akkor is dolgoztam, amikor ön azzal vádolt meg, hogy pénzt loptam az autókereskedésből. A hazugsága miatt elveszítettem az állásomat, és hónapokig hiába kerestem munkát.
Guillermo hirtelen Esteban felé fordult.
– Miről beszél ez az ember?
– Hazudik! – kiáltotta a férjem.
Bruno azonban nem hátrált meg.
– Nem én rongáltam meg azt az autót. És ahhoz a pénzhez sem férhettem hozzá, amely eltűnt. Ezt ön nagyon jól tudta.
A feszültség szinte elviselhetetlenné vált.
Mély levegőt vettem.
Aztán olyasmit kértem, amiről soha nem gondoltam volna, hogy egyszer a saját éttermemben kell kimondanom.
– Bruno, kérem, kísérje ki Esteban urat. Nem engedem, hogy bárki tovább sértegesse a munkatársainkat.
A férjem úgy nézett rám, mintha arra várna, hogy visszavonjam a döntésemet.
– Verónica, beszélnünk kell!
– Fogunk is. Az ügyvédeinken keresztül.
Pánik villant a szemében.
Jimena felé fordult.
– Drágám, gyere! Menjünk!
Jimena azonban ülve maradt.
Lassan Guillermo karjára helyezte a kezét.
– Én nem megyek veled, Esteban.
A férjemnek több másodpercbe telt, mire felfogta a szavak jelentését.
– Ez meg mit jelentsen?
Guillermo még csak rá sem nézett.
– Azt, hogy többé nincs szükségem a szolgálataidra. Hétfőn bejöhetsz a végelszámolásodért. És alaposan meg fogjuk vizsgálni azt is, mi történt azzal az eltűnt pénzzel.
Esteban kinyitotta a száját.
De egyetlen hang sem jött ki rajta.
Néhány perc leforgása alatt elveszítette a szeretőjét, a főnöke elfordult tőle, és végleg eltaszította magától azt az asszonyt, akit mindenki előtt megalázott.
Rosa asszony ekkor kétségbeesetten felugrott.
– Verónica, drágám! Meg kell értened! Az én kisfiam csak össze volt zavarodva!
Megragadta a kezemet.
– Én mindig is tudtam, hogy rendkívüli nő vagy!
Szomorúan néztem rá.
– Két nappal ezelőtt azért jött hozzám, hogy néhány bútort ajánljon cserébe azért a lakásért, amelyet én fizettem ki.
Elhallgatott.
– A fia odakint várja, Rosa asszony. Jobb lenne, ha utána menne.
Amikor távozott, egy ismert querétarói színésznő tapsolni kezdett.
Több vendég is csatlakozott hozzá.
Néhány pillanat múlva már sokan tapsoltak.
Én azonban nem éreztem boldogságot.
Csak mérhetetlen fáradtságot.
Levettem a kis névtáblámat, és a jelenlévőkhöz fordultam.
– Elnézést kérek ezért a kellemetlen jelenetért. Ez az étterem egy apró vendéglőből született, ahol megtanultam mosogatni és főzni. Számomra minden ember, aki itt dolgozik, pontosan ugyanannyi tiszteletet érdemel, mint bármelyik tulajdonos.
Mély levegőt vettem.
– És hogy megköszönjem, hogy ma este velünk ünnepelnek, a desszert mindenkinek a ház ajándéka.
A zene újra felcsendült.
Lassan visszatért az ünnepi hangulat.
Guillermo azonban még mindig nem távozott.
Amikor a vendégek ismét vacsorázni kezdtek, odalépett hozzám.
– Elismerem, Verónica, megleptél. De most beszéljünk az üzletről. Harmincötmillió pesót ajánlok ezért az ingatlanért.
– Nem eladó.
– Negyvenmilliót. Ilyen lehetőséget soha többé nem kapsz.
– A válaszom továbbra is nem.
Eltűnt a mosoly az arcáról.
– Akkor készülj fel! Ebben a városban néha váratlanul jelennek meg az ellenőrök. A beszállítók egyik napról a másikra elveszíthetik a bizalmukat. És a bankok is meggondolhatják magukat.
Nyugodtan álltam a tekintetét.
– Önnek sokkal nagyobb szüksége van erre az ingatlanra, mint nekem az ön pénzére, Guillermo.
Életemben először félelmet láttam a szemében.
Szó nélkül távozott.
Hétfő reggel nyolc órakor egészségügyi ellenőrök jelentek meg a La Hierbuenában.
Bejelentést kaptak arról, hogy az évfordulós vacsorán tömeges ételmérgezés történt.
A bejelentésben három vendég neve szerepelt.
Ketten közülük ott sem voltak az ünnepségen.
A harmadik, egy elismert orvos, megerősítette, hogy teljesen egészséges.
Az ellenőrök átvizsgálták a konyhánkat, a nyilvántartásokat és a dokumentációt.





