Egyetlen szabálytalanságot sem találtak.
Adriana feljelentést tett az ügyben, és gondoskodott a bizonyítékok megőrzéséről.
Csakhogy ez még csak a kezdet volt.
Két éjszakával később Esteban felhívott.
Sírt.
– Verónica, Guillermo megfenyegetett. Azt mondja, feljelent az autókereskedésből eltűnt pénz miatt.
– Akkor el kell mondanod, mi történt valójában.
A vonal túlsó végén hosszú csend következett.
Végül halkan megszólalt.
– Be kell vallanom valamit. Néhány hónappal ezelőtt átadtam neki pár iratodat. Nyugtákat, szerződéseket és az aláírásod másolatait. Azt ígérte, előléptet.
Jeges borzongás futott végig rajtam.
– Milyen iratokat?
– Azokat, amelyeket a lakásban, az íróasztal fiókjában tartottál. Azt hittem, nem fontosak.
Mielőtt többet kérdezhettem volna, letette a telefont.
Másnap reggel bírósági értesítést kaptam.
Guillermo Cárdenas azt állította, hogy tizennyolcmillió pesóval tartozom neki egy állítólagos magánkölcsön miatt.
A dokumentum szerint biztosítékként a társaságban lévő tulajdonrészemet is felajánlottam.
Abban a társaságban, amely a La Hierbuena tulajdonosa volt.
Guillermo keresetet nyújtott be, és ideiglenes bírósági intézkedéseket is elért, amelyek átmenetileg korlátozták a tulajdonrészeimmel való rendelkezésemet.
A szerződés utolsó oldalán ott volt az aláírásom.
Szinte tökéletes másolat volt.
De valami hiányzott róla.
Az apró zöld pont.
Az a jelentéktelennek tűnő jel, amelyet Don Efraín tanított meg nekem sok évvel korábban.
Azonnal felhívtam Adrianát.
– Meghamisították az aláírásomat!
– Ennél az eltérésnél többre lesz szükségünk, Verónica. Bizonyítanunk kell, hogy soha nem írtad alá azt a szerződést.
Újra megnéztem a dátumot.
Az előző év május tizenhetedike.
Ekkor hirtelen eszembe jutott valami.
Aznap nem is Querétaróban voltam.
Mazatlánban jártam Don Efraín születésnapján.
Megőriztem a repülőjegyeket, a szállodai számlákat, az üzeneteket és a fényképeket.
Volt egy fotóm is, amelyen éppen halat ettünk a tengerparton.
Pontosan abban az időpontban készült, amikor az állítólagos szerződést egy querétarói közjegyző előtt alá kellett volna írnom.
Adriana azonnal megkezdte a bizonyítékok összegyűjtését.
De ekkor egy még nyugtalanítóbb dologra derült fény.
Jimena korábban abban a közjegyzői irodában dolgozott asszisztensként, ahol a hamis szerződést nyilvántartásba vették.
Ugyanaz a Jimena, aki viszonyt kezdett a férjemmel.
Ugyanaz a nő, aki az évfordulós ünnepség alatt megpróbált bejutni az irodánkba.
Hirtelen minden összeállt.
Néhány nappal később Esteban az étterem előtt várt rám.
Úgy nézett ki, mintha néhány hét alatt tíz évet öregedett volna.
– Guillermo megígérte, hogy elnézi nekem az autókereskedésből eltűnt pénzt, ha megszerzem az aláírásaidat – vallotta be.
Döbbenten meredtem rá.
– Te loptad el azt a pénzt?
Lehajtotta a fejét.
– Igen.
Néhány másodpercig hallgatott.
Aztán hozzátette:
– Karkötőt vettem belőle Jimenának. De soha egyszer sem viselte.
A düh és a csalódottság egyszerre szorította össze a torkomat.
Egy ártatlan ember elveszítette a megélhetését azért, mert a férjem ékszert akart vásárolni a szeretőjének.
– Ezt el kell mondanod a hatóságoknak.
Esteban felemelte a fejét.
– És akkor megbocsátasz nekem?
Hosszan néztem rá.
– Nem fogom az igazságot a házasságunkért cserébe elhallgatni.
Sírni kezdett.
De ezúttal a könnyei sem változtattak meg semmit.
Nem sokkal később Jimena is találkozót kért tőlem.
Egy kávézóban ültünk le beszélgetni.
Bruno biztonsági okokból a közelben maradt.
Jimena már nem viselt drága ruhákat, feltűnő ékszereket vagy erős sminket.
– Guillermo mindent rám akar kenni – mondta. – A szerződést az ő emberei készítették elő. Én csak segítettem becsempészni a közjegyzői aktába.
– Akkor ezt el kell mondania a hatóságoknak.
– Ha megteszem, engem is bíróság elé állítanak.
– Ezt az ügyvédjével kell megbeszélnie.
Meglepődve nézett rám.
– Segíthetek megmenteni az éttermét.
– Az éttermem nem eladó. És a hallgatását sem fogom megvásárolni.
Jimena sírni kezdett.
Elmesélte, hogy Guillermo évekkel korábban megszerezte az apja kis autójavító műhelyét, miután a férfi súlyosan eladósodott.
Ezután kezdett neki dolgozni.
Azt hitte, ha egy ilyen befolyásos ember mellett áll, többé soha nem lesz kiszolgáltatott.
Mostanra azonban megértette, hogy valójában csak azt tanulta meg, hogyan ártson másoknak.
– Azt hittem, mindent kézben tarthatok – suttogta.
– Mindannyiunknak vállalnunk kell a felelősséget a döntéseinkért, Jimena.
Felálltam, és távoztam.
Három nappal később Guillermo nagyszabású rendezvényt szervezett Querétaro belvárosának egyik elegáns szállodájában.
Ott akarta hivatalosan bemutatni az ingatlanfejlesztési projektjét.
Bankok képviselői, befektetők, vállalkozók és újságírók is részt vettek az eseményen.
Adrianával mi is szereztünk meghívót.
Amikor beléptünk a terembe, egy hatalmas vetítővásznat pillantottunk meg.
Gyönyörűen felújított épületek, elegáns tetőteraszok és luxusszállodák látványtervei váltották egymást.
A projekt neve „Corredor del Futuro” volt.
A jövő folyosója.
Aztán megláttam valamit, amitől felforrt bennem a vér.
Az egyik képen ott szerepelt a La Hierbuena.
Alatta pedig az állt, hogy az ingatlant már bevonták a projektbe.
Guillermo a mikrofonhoz lépett.
– Hölgyeim és uraim! Örömmel jelenthetem be, hogy gyakorlatilag minden szükséges ingatlant sikerült megszereznünk ennek a városrésznek az átalakításához.
Felemeltem a kezem.
– Elnézést, Cárdenas úr! Megmutatná, milyen dokumentum alapján szerzett jogokat az éttermemhez?
A teremben azonnal csend lett.
Guillermo felismert.
Megvető mosoly jelent meg az arcán.
– Természetesen. Itt van a tulajdonosnő által aláírt szerződés.
Megparancsolta, hogy vetítsék ki az utolsó oldalt.
Az állítólagos aláírásom hatalmas méretben jelent meg a vásznon.
Lassan felálltam.
– Kérem, nagyítsák ki egy kicsit jobban!
Guillermo készségesen teljesítette a kérésemet.
Biztos volt benne, hogy most végleg legyőzött.
Odamentem a projektet finanszírozó bank egyik képviselőjéhez, és átadtam neki több hitelesített dokumentummásolatot.
– Kérem, hasonlítsa össze az aláírásokat! A valódi aláírásaim alatt mindig található egy apró zöld pont. Ez önmagában nem bizonyítja a hamisítást, de olyan eltérés, amelyet írásszakértőnek kell megvizsgálnia.
Ezután elővettem az utazási dokumentumaimat.
– Ráadásul azon a napon, amikor ezt a szerződést állítólag aláírtam, Mazatlánban tartózkodtam. Itt vannak a repülési adatok, a szállodai bizonylatok, a fényképek és egy tanú elérhetősége, aki igazolhatja, hol voltam abban az időpontban.





