– A fizetését pedig nyilván Daniela állná.
Abban a pillanatban minden világossá vált.
A férjem nem akart dolgozni.
Az anyja sem akart házimunkát végezni.
Én pedig finanszírozzam mindkettőjük életét.
Megnyitottam a telefonomon azt az alkalmazást, amelyben a közös kiadásainkat vezettem.
Megmutattam Nicolásnak az elmúlt hét hónap átutalásait, valamint azt a költségvetést, amelyben még az esküvőnk előtt állapodtunk meg.
A férjem a vállalt összeg kevesebb mint egynegyedét fizette be.
Nicolás lesütötte a szemét.
– Ezt nem beszélhetnénk meg később? – motyogta.
– Ti hetekig tárgyaltatok a jövőmről nélkülem – válaszoltam. – Akkor én is nyugodtan beszélhetek róla most.
Teresa ekkor benyúlt a kézitáskájába.
Előhúzott egy összehajtott papírlapot, és elém tette az asztalra.
Egy költöztetőcég árajánlata volt.
A kiindulási cím: Teresa lakása Tlaquepaque városában.
A célállomás: az én zapopani lakásom.
A költözés időpontja:
Január 1., reggel 8:00.
Néhány másodpercig csak meredtem a papírra.
Teresa önelégülten összefonta a karját.
– Már mindent kifizettem – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
Aztán hozzátette:
– Az a szoba, ahol a rajzaidat tartod, mostantól az enyém lesz. Ha pedig zavarnak a holmijaim, nyugodtan beviheted a saját kacatjaidat a gyárba!
Nicolásra néztem.
Vártam, hogy megszólaljon.
Hogy legalább egyszer az életben kiálljon mellettem.
De nem mondott semmit.
Egyetlen szót sem.
És akkor végre megértettem, milyen messzire mentek a hátam mögött.
A férjem felmondása nem az egyetlen „újévi ajándék” volt.
Már eldöntötték, hogyan keressem meg a pénzt, mennyit dolgozzak, mire költsem a fizetésemet, és mennyi hely jusson nekem a saját otthonomban.
Még azt is elhatározták, melyik szobámat kell átadnom.
És mindezt úgy, hogy természetesnek vették: én majd mosolyogva beleegyezem.
Csakhogy egyetlen dolgot elfelejtettek.
Engem senki sem kérdezett meg.
3. RÉSZ
Visszatettem a költöztetőcég árajánlatát az asztalra, és lassan, mélyen lélegeztem.
Nem azért, mert nyugodt voltam.
Hanem mert pontosan tudtam, milyen ára lehet annak, ha valaki remegő kézzel hoz fontos döntéseket.
A gyárban, amikor meghibásodik egy gép, mindig ugyanazt tesszük.
Először lekapcsoljuk az áramellátást.
Aztán megvizsgáljuk, ki és milyen beállításokat változtatott meg.
Azon a szilveszter estén ugyanezt tettem a házasságommal.
– Holnap az a költöztetőautó nem fog bejönni ide – mondtam halkan, de határozottan.
– És senki nem fog beköltözni a dolgozószobámba.
Teresa rövid, gúnyos nevetésben tört ki.
– Komolyan képes lennél újév napján megtagadni tőlünk a fedelet a fejünk fölül?
Egyenesen ránéztem.
– Önnek volt fedél a feje fölött. Ön döntött úgy, hogy kiadja a lakását, anélkül hogy megkérdezett volna, beköltözhet-e helyette az enyémbe.
Nicolás felemelt tenyérrel közeledett felém.
Pontosan úgy nézett ki, mint egy banki alkalmazott, aki a legkedvesebb mosolyával próbál lecsillapítani egy elégedetlen ügyfelet.
– Dani, ne tekintsd ezt valami megszállásnak!
Idegesen elmosolyodott.
– Anya megkapja a lakbért, mi megspóroljuk azt a pénzt, amit eddig küldtem neki, és neked többé semmi dolgod nem lesz a háztartással!
Hittem volna, hogy rosszul hallok.
– Semmi dolgom?
Éreztem, hogy a hangom egyre keményebb.
– Ma délután még egy vízcsapot sem voltál képes elzárni!
Nicolás kinyitotta a száját, de folytattam.
– Hét hónap alatt egyetlen egyszer sem tudtál végigcsinálni egy nagybevásárlást anélkül, hogy felhívtál volna megkérdezni, hol találod a dolgokat! Mikor tanultál meg hirtelen egy egész háztartást vezetni?
– Azt meg lehet tanulni! – vágta rá.
– Persze, hogy meg lehet.
Bólintottam.
– Csakhogy az ember előbb megbeszéli a házastársával, mielőtt felmond a munkahelyén, és odaköltöztet valakit a közös otthonukba.
Újra megnyitottam a költségnyilvántartást a telefonomon, és elé toltam.
Októberben Nicolás mindössze 3 000 pesót utalt a háztartási költségekre fenntartott számlánkra.
Novemberben 4 000-et.
Decemberben pedig egyetlen pesót sem.
Azt mondta, ki kell cseréltetnie az autója gumiabroncsait.
Az anyjának járó havi 9 000 pesó viszont minden alkalommal pontosan megérkezett.
– Én soha nem róttam fel neked, hogy segíteni akarsz Teresának – mondtam.
– Azt róttam fel, hogy az én fizetésemre alapozva teljesítesz olyan kötelezettségeket, amelyekről soha nem állapodtunk meg.
Mindkettőjükre ránéztem.
– És most még azt is eldöntöttétek, hogy ezeket a kötelezettségeket tovább növelitek.
Teresa az asztalra csapott.
– A fiam a férjed, nem pedig egy albérlő! Nem bánhatnál vele úgy, mintha alamizsnáért könyörögne!
Nem kaptam el a tekintetemet.
– Éppen azért, mert ő a férjem, azt vártam volna, hogy két felnőtt ember módjára beszéljük meg a fontos dolgokat.
Tartottam egy rövid szünetet.
– Egyáltalán nem zavar, ha egy házaspár közösen úgy dönt, hogy egyikük otthon marad, a másik pedig dolgozik.
– De egyik fél sem dönthet a másik helyett.
– És aki megígéri, hogy ellátja a háztartást, annak valóban el is kell végeznie azt a munkát.
Nicolás ekkor a vadonatúj kerékpárjára pillantott.
És hirtelen mindent más megvilágításban láttam.
Most már értettem, miért örült annyira az ajándékának.
Megkapta a kerékpárt, amellyel a barátaival túrázhatott.
Közben pedig megszabadult attól a felelősségtől, hogy saját maga is pénzt keressen a közös életünkre.
– A kerékpár a tiéd – mondtam végül.
Meglepve nézett rám.
– Még azelőtt ajándékoztam neked, hogy erről az egészről tudomást szereztem volna. Nem fogok most egy doboz miatt vitatkozni.
Kihúztam magam.
– De a hátam mögött kitervelt életeteket nem fogom tovább finanszírozni.
Nicolás összeszűkítette a szemét.
– Most azzal fenyegetsz, hogy megvonod tőlem a pénzt?
– Nem. Azt mondom, hogy a fizetésem ezentúl is a saját bankszámlámra érkezik. A lakáshitelt és a saját kötelezettségeimet továbbra is én fizetem.
A szemébe néztem.
– Minden másról közösen kell megállapodnunk. Nem dönthetitek el helyettem.
Aztán a költöztetőcég papírjára mutattam.
– Hívja fel a céget, és módosítsa a célállomást!
Teresa felháborodva bámult rám.
– Ha a lakásában már ott vannak a bérlők, keressen egy bútorozott szobát arra a hat hónapra, amíg a szerződés tart. A bérleti díjból fedezheti a költségeket.
– Ha pedig inkább a fiával szeretne együtt lakni, akkor önök ketten dönthetik el, hol teszik ezt meg.





