– A fizetését pedig nyilván Daniela állná.

Abban a pillanatban minden világossá vált.

A férjem nem akart dolgozni.

Az anyja sem akart házimunkát végezni.

Én pedig finanszírozzam mindkettőjük életét.

Megnyitottam a telefonomon azt az alkalmazást, amelyben a közös kiadásainkat vezettem.

Megmutattam Nicolásnak az elmúlt hét hónap átutalásait, valamint azt a költségvetést, amelyben még az esküvőnk előtt állapodtunk meg.

A férjem a vállalt összeg kevesebb mint egynegyedét fizette be.

Nicolás lesütötte a szemét.

– Ezt nem beszélhetnénk meg később? – motyogta.

– Ti hetekig tárgyaltatok a jövőmről nélkülem – válaszoltam. – Akkor én is nyugodtan beszélhetek róla most.

Teresa ekkor benyúlt a kézitáskájába.

Előhúzott egy összehajtott papírlapot, és elém tette az asztalra.

Egy költöztetőcég árajánlata volt.

A kiindulási cím: Teresa lakása Tlaquepaque városában.

A célállomás: az én zapopani lakásom.

A költözés időpontja:

Január 1., reggel 8:00.

Néhány másodpercig csak meredtem a papírra.

Teresa önelégülten összefonta a karját.

– Már mindent kifizettem – jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.

Aztán hozzátette:

– Az a szoba, ahol a rajzaidat tartod, mostantól az enyém lesz. Ha pedig zavarnak a holmijaim, nyugodtan beviheted a saját kacatjaidat a gyárba!

Nicolásra néztem.

Vártam, hogy megszólaljon.

Hogy legalább egyszer az életben kiálljon mellettem.

De nem mondott semmit.

Egyetlen szót sem.

És akkor végre megértettem, milyen messzire mentek a hátam mögött.

A férjem felmondása nem az egyetlen „újévi ajándék” volt.

Már eldöntötték, hogyan keressem meg a pénzt, mennyit dolgozzak, mire költsem a fizetésemet, és mennyi hely jusson nekem a saját otthonomban.

Még azt is elhatározták, melyik szobámat kell átadnom.

És mindezt úgy, hogy természetesnek vették: én majd mosolyogva beleegyezem.

Csakhogy egyetlen dolgot elfelejtettek.

Engem senki sem kérdezett meg.

3. RÉSZ

Visszatettem a költöztetőcég árajánlatát az asztalra, és lassan, mélyen lélegeztem.

Nem azért, mert nyugodt voltam.

Hanem mert pontosan tudtam, milyen ára lehet annak, ha valaki remegő kézzel hoz fontos döntéseket.

A gyárban, amikor meghibásodik egy gép, mindig ugyanazt tesszük.

Először lekapcsoljuk az áramellátást.

Aztán megvizsgáljuk, ki és milyen beállításokat változtatott meg.

Azon a szilveszter estén ugyanezt tettem a házasságommal.

– Holnap az a költöztetőautó nem fog bejönni ide – mondtam halkan, de határozottan.

– És senki nem fog beköltözni a dolgozószobámba.

Teresa rövid, gúnyos nevetésben tört ki.

– Komolyan képes lennél újév napján megtagadni tőlünk a fedelet a fejünk fölül?

Egyenesen ránéztem.

– Önnek volt fedél a feje fölött. Ön döntött úgy, hogy kiadja a lakását, anélkül hogy megkérdezett volna, beköltözhet-e helyette az enyémbe.

Nicolás felemelt tenyérrel közeledett felém.

Pontosan úgy nézett ki, mint egy banki alkalmazott, aki a legkedvesebb mosolyával próbál lecsillapítani egy elégedetlen ügyfelet.

– Dani, ne tekintsd ezt valami megszállásnak!

Idegesen elmosolyodott.

– Anya megkapja a lakbért, mi megspóroljuk azt a pénzt, amit eddig küldtem neki, és neked többé semmi dolgod nem lesz a háztartással!

Hittem volna, hogy rosszul hallok.

– Semmi dolgom?

Éreztem, hogy a hangom egyre keményebb.

– Ma délután még egy vízcsapot sem voltál képes elzárni!

Nicolás kinyitotta a száját, de folytattam.

– Hét hónap alatt egyetlen egyszer sem tudtál végigcsinálni egy nagybevásárlást anélkül, hogy felhívtál volna megkérdezni, hol találod a dolgokat! Mikor tanultál meg hirtelen egy egész háztartást vezetni?

– Azt meg lehet tanulni! – vágta rá.

– Persze, hogy meg lehet.

Bólintottam.

– Csakhogy az ember előbb megbeszéli a házastársával, mielőtt felmond a munkahelyén, és odaköltöztet valakit a közös otthonukba.

Újra megnyitottam a költségnyilvántartást a telefonomon, és elé toltam.

Októberben Nicolás mindössze 3 000 pesót utalt a háztartási költségekre fenntartott számlánkra.

Novemberben 4 000-et.

Decemberben pedig egyetlen pesót sem.

Azt mondta, ki kell cseréltetnie az autója gumiabroncsait.

Az anyjának járó havi 9 000 pesó viszont minden alkalommal pontosan megérkezett.

– Én soha nem róttam fel neked, hogy segíteni akarsz Teresának – mondtam.

– Azt róttam fel, hogy az én fizetésemre alapozva teljesítesz olyan kötelezettségeket, amelyekről soha nem állapodtunk meg.

Mindkettőjükre ránéztem.

– És most még azt is eldöntöttétek, hogy ezeket a kötelezettségeket tovább növelitek.

Teresa az asztalra csapott.

– A fiam a férjed, nem pedig egy albérlő! Nem bánhatnál vele úgy, mintha alamizsnáért könyörögne!

Nem kaptam el a tekintetemet.

– Éppen azért, mert ő a férjem, azt vártam volna, hogy két felnőtt ember módjára beszéljük meg a fontos dolgokat.

Tartottam egy rövid szünetet.

– Egyáltalán nem zavar, ha egy házaspár közösen úgy dönt, hogy egyikük otthon marad, a másik pedig dolgozik.

– De egyik fél sem dönthet a másik helyett.

– És aki megígéri, hogy ellátja a háztartást, annak valóban el is kell végeznie azt a munkát.

Nicolás ekkor a vadonatúj kerékpárjára pillantott.

És hirtelen mindent más megvilágításban láttam.

Most már értettem, miért örült annyira az ajándékának.

Megkapta a kerékpárt, amellyel a barátaival túrázhatott.

Közben pedig megszabadult attól a felelősségtől, hogy saját maga is pénzt keressen a közös életünkre.

– A kerékpár a tiéd – mondtam végül.

Meglepve nézett rám.

– Még azelőtt ajándékoztam neked, hogy erről az egészről tudomást szereztem volna. Nem fogok most egy doboz miatt vitatkozni.

Kihúztam magam.

– De a hátam mögött kitervelt életeteket nem fogom tovább finanszírozni.

Nicolás összeszűkítette a szemét.

– Most azzal fenyegetsz, hogy megvonod tőlem a pénzt?

– Nem. Azt mondom, hogy a fizetésem ezentúl is a saját bankszámlámra érkezik. A lakáshitelt és a saját kötelezettségeimet továbbra is én fizetem.

A szemébe néztem.

– Minden másról közösen kell megállapodnunk. Nem dönthetitek el helyettem.

Aztán a költöztetőcég papírjára mutattam.

– Hívja fel a céget, és módosítsa a célállomást!

Teresa felháborodva bámult rám.

– Ha a lakásában már ott vannak a bérlők, keressen egy bútorozott szobát arra a hat hónapra, amíg a szerződés tart. A bérleti díjból fedezheti a költségeket.

– Ha pedig inkább a fiával szeretne együtt lakni, akkor önök ketten dönthetik el, hol teszik ezt meg.