Felipe azonban a betegségét arra használta, hogy a saját akaratát kényszerítse rá.
– Nem akarok gyereket, Paulina. Pont. Erről nem vagyok hajlandó újra vitatkozni.
Még azt is rendszeresen ellenőrizte, hogy Paulina bevette-e a fogamzásgátló tablettáját.
A nő idővel elhitte, hogy egyetlen módon őrizheti meg a békét a házasságában.
Ha mindig igyekszik a férje kedvében járni.
Azon az éjszakán azonban megértett valami nagyon fontosat.
Összetévesztette a nyugalmat az engedelmességgel.
Másnap reggel Camila kíséretében megjelent az ügyészségen.
Bejelentette, hogy életben van, feljelentést tett az okmányaival való visszaélés miatt, és átadta a fényképet.
Egy nyomozónő ellenőrizte Paulina személyazonosságát, majd átnézte a közlekedési balesettel kapcsolatos adatokat.
Az ismeretlen nőt a López Mateos sugárút egyik felhajtójának közelében ütötték el.
Egy teherautó áthajtott a piros jelzésen, miközben a nő éppen a gyalogátkelőhelyen haladt át.
A sofőrt őrizetbe vették.
– Az áldozat táskájában találtunk egy ön nevére kiállított választói igazolványt – magyarázta a nyomozónő. – A holttest személyazonosságát azonban még nem sikerült véglegesen megállapítani.
Paulina ekkor megmutatott neki egy fényképet Rebecáról.
A nyomozónő figyelmesen tanulmányozta.
– Utánanézünk, hogy valóban ő lehetett-e az áldozat. Egyetlen fénykép alapján azonban ezt nem tudjuk megerősíteni.
Felipe eközben ismét megjelent az igazságügyi orvosszakértői intézetben.
Arra számított, hogy útmutatást kap az állítólagos felesége holttestének átvételéhez.
Egy orvos azonban behívta az irodájába.
– Mendoza úr, a vizsgálatok során több ellentmondásra bukkantunk. Fel kell tennünk önnek néhány kérdést.
– Miféle ellentmondásokra?
Az orvos a boncolási jegyzőkönyvre pillantott.
– Az elhunyt nő terhes volt.
Felipe mozdulatlanná dermedt.
– Terhes? Az lehetetlen!
– Miért tartja lehetetlennek?
– Mert a feleségem szívbeteg, és fogamzásgátlót szed! Én magam ügyelek rá, hogy minden nap bevegye!
Az orvos hosszan a szemébe nézett.
– Pontosan ezért vizsgáljuk újra a személyazonosságot. Ennél a nőnél ugyanis nem találtuk meg azt a szívelváltozást, amelyről ön beszél.
Felipét kirázta a hideg.
A terhesség.
A fekete magas sarkú cipő.
A kék ruha.
Hirtelen minden egészen más értelmet nyert.
Eszébe jutott egy beszélgetés Rebecával, amely néhány nappal korábban történt.
– Mit kellene tennem ahhoz, hogy úgy szeress engem, mint Paulinát? – kérdezte akkor a lány.
Felipe csak nevetett.
– Te soha nem fogsz felérni hozzá. Paulina igazi nő. Te csak a szórakozásom vagy.
Rebeca sírva rohant ki az irodájából.
Felipe most arra is visszaemlékezett, hogy a lány a legutóbbi látogatásakor egy sporttáskával ment be Paulina gardróbszobájába.
És eszébe jutott még valami.
Egy apró részlet, amelyet számtalanszor látott, amikor kettesben voltak.
Egy kis tetoválás Rebeca bal bokája fölött.
Egy sárga méhecske egy piros virágon.
Felipe egész testében remegni kezdett.
– Doktor úr… valamit feltétlenül tudnom kell. Volt a halott nőnek egy tetoválása? Egy méhecske egy virágon?
Az orvos ismét kinyitotta az aktát.
Átlapozta az azonosításhoz készített fényképeket.
Az egyik képnél megállt.
Aztán lassan felemelte a fejét, és Felipe szemébe nézett.
– Mendoza úr… mielőtt válaszolnék, szeretném tudni, honnan ismeri ezt az ismertetőjegyet.
Felipe úgy érezte, elfogyott körülötte a levegő.
Mert ha a halott nő valóban azt a tetoválást viselte, akkor ez csak egyet jelenthetett.
Nem a feleségét azonosította.
Hanem azt az egyetlen nőt, akinek soha nem lett volna szabad Paulina kék ruháját viselnie.
3. RÉSZ
– Igen, Mendoza úr. Az elhunyt nőnek pontosan ilyen tetoválása volt.
Felipe úgy meredt az orvosra, mintha valaki teljes erőből mellkason ütötte volna.
– Ez… ez nem lehet igaz.
– Ismer valakit, akinek ilyen tetoválása van?
Felipe kinyitotta a száját.
De egyetlen hang sem jött ki rajta.
Az orvos türelmesen várt.
Végül a férfi elcsukló hangon megszólalt.
– Rebeca az. Rebeca Salazarnak hívják. A cégemnél dolgozik.
– Milyen kapcsolatban áll ezzel a nővel?
Felipe lehajtotta a fejét.
– Ő… a szeretőm.
Az ezt követő csend szinte elviselhetetlen volt.
Felipe csaknem huszonnégy órán át abban a hitben élt, hogy Paulina meghalt.
Felismerte a ruháját.
Az ékszereit.
A haját.
Még a temetés költségeiről is érdeklődött.
Csakhogy a halott nő Rebeca volt.
Ugyanaz a fiatal nő, akit aznap délutánra a házába hívott.
Ugyanaz, akivel titokban akart találkozni, amíg a felesége távol volt.
És most valami még szörnyűbbel kellett szembenéznie.
Rebeca terhes volt.
– Hány hetes? – kérdezte rekedten.
– Körülbelül tízhetes terhességről beszélünk – felelte az orvos.
Felipe mindkét kezével eltakarta az arcát.
Eszébe jutottak a Rebecával folytatott utolsó veszekedéseik.
A lány napok óta próbált beszélni vele valami fontos dologról.
Ő azonban mindig talált egy kifogást, amellyel lezárhatta a beszélgetést.
Aztán felidézett egy mondatot, amelyet Rebeca az utolsó találkozásukkor mondott.
– Hamarosan választanod kell Paulina és köztem.
Felipe akkor azt hitte, ez is csak egy újabb próbálkozás arra, hogy rávegye a válásra.
Álmában sem gondolta volna, hogy Rebeca a terhességéről beszél.
– Meg kell találnom a feleségemet – motyogta.
Az orvos azonban határozott maradt.
– Először el kell mondania mindent, amit tud. Az áldozat személyazonosságát hivatalosan is meg kell erősítenünk.
Felipének fogalma sem volt arról, hogy az ügyészség egyik másik irodájában Paulina éppen akkor fejezte be a saját vallomását.
Életben volt.
De a házassága azon a reggelen meghalt.
Amikor Camila elmagyarázta neki, hogy a nyomozók szerint az áldozat valószínűleg Rebeca, Paulinát egyszerre öntötte el a megkönnyebbülés és a szomorúság.
A fiatal nőt néhány céges rendezvényen kívül alig ismerte.
Soha nem voltak barátnők.
Mégis, a gondolat, hogy Rebeca az ő ruhájában halt meg, olyan érzéseket ébresztett benne, amelyeket képtelen volt szavakba önteni.
– Nem értem, miért akart annyira hasonlítani rám – mondta halkan.
Camila megfogta a kezét.
– Talán azt hitte, így végre megkaphatja a férjedtől azt, amit másképp soha nem adott volna meg neki.
Két nappal később az áldozat személyazonosságát hivatalosan is megerősítették.
Rebeca családja rendelkezésre bocsátotta a fogászati dokumentációját, és a további igazságügyi vizsgálatokkal együtt ezek egyértelműen bizonyították, hogy a halott nő Rebeca Salazar volt.





