A férfi nem felelt.
– Nem tudod, valójában mi történt köztem és Rebeca között.
– Azt tudom, hogy huszonöt éves volt. Azt is tudom, hogy terhes volt. És azt is, hogy úgy bántál vele, mintha semmit sem érne.
– Nem tudtam a terhességről!
– Attól még nem válik semmissé mindaz, amit mondtál neki.
Felipe mély levegőt vett.
– Hibáztam, Paulina. De mindent újrakezdhetünk.
Paulina hosszú másodpercekig nézte őt.
Eszébe jutottak azok az esték, amikor engedélyt kellett kérnie, hogy meglátogathassa az édesanyját.
Eszébe jutottak Felipe megjegyzései a ruháiról.
A barátnőiről.
A munkájáról.
Az összes alkalom, amikor inkább hallgatott, csak hogy elkerülje a veszekedést.
Aztán megszólalt.
– Nem akarok veled újrakezdeni semmit, Felipe. Azt az életemet akarom visszakapni, amelyet azelőtt éltem, hogy engedélyt kezdtem kérni tőled ahhoz, hogy egyáltalán élhessem.
Felipe közelebb lépett.
– Paulina, én még mindig szeretlek.
A nő hátrált egy lépést.
– Nem. Te azt szeretted, hogy van egy feleséged, aki biztonságot és stabilitást ad neked, és közben egy szeretőd is, aki mellett fontos embernek érezheted magad. Ne keverd ezt össze a szerelemmel.
Felipe felemelte a hangját.
– Egy olyan nő miatt teszed tönkre a házasságunkat, aki már halott!
Ebben a pillanatban Elena asszony feltépte a bejárati ajtót.
– Még egyszer ne merj így beszélni a lányommal!
Felipe mozdulatlanná dermedt.
Elena odalépett hozzá.
– Két éven át néztem, ahogy a lányom egyre kevesebbet nevet. Ahogy egyre ritkábban látogat meg, és fokozatosan feladja a saját döntéseit. Azt hittem, ezek csak szokásos házassági problémák. De most már tudom, hogy félt attól, hogy feldühít téged.
Felipe válaszolni akart.
Elena azonban felemelte a kezét.
– És amikor azt hitted, hogy meghalt, még arra sem voltál képes, hogy felismerd. Fontosabb volt neked gyorsan lezárni az ügyet, mint kideríteni az igazságot.
Paulina érezte, hogy könnybe lábad a szeme.
De Felipe előtt nem sírt.
Egyszerűen belekarolt az édesanyjába, és visszament vele a házba.
Camila még néhány másodpercig az ajtó előtt maradt.
– A további ügyeket jogi úton fogjuk rendezni, Mendoza úr. Paulina beadja a válókeresetet.
Felipe csak ekkor értette meg, hogy a felesége komolyan beszél.
De a következmények még csak most kezdődtek.
Amikor Rebeca családja megtudta, milyen kapcsolat volt a lány és Felipe között, Rebeca édesanyja megjelent az építőanyag-kereskedő cégnél.
Nem pénzt kérni ment.
Magyarázatot követelt.
– A lányom azért dolgozott itt, mert meg kellett élnie valamiből – mondta Felipének két alkalmazott előtt. – Maga volt a főnöke. Harminckilenc éves, ráadásul nős ember. Miért hitette el a lányommal, hogy egy napon majd őt választja?
Felipe megpróbálta bekísérni az irodájába.
Az asszony azonban nem volt hajlandó elmenni vele.
– Én nem fogok elbújni úgy, ahogy a lányomnak kellett!
Ezután elővett a táskájából egy kis fényképet Rebecáról.
– Huszonöt éves volt. Gyermeket várt. És most már csak ez a fénykép maradt nekem belőle.
Felipe képtelen volt az asszony szemébe nézni.
– Nem én okoztam a balesetet – motyogta.
– Nem – felelte az anya. – A balesetért a sofőrnek kell felelnie. De maga igenis felelősséget vállalhat azokért a hazugságokért, amelyekkel hitegette a lányomat, amíg még élt.
Az asszony ezután távozott, és nem fogadta el azt a pénzt, amelyet Felipe fel akart ajánlani neki.
A történtek híre lassan terjedni kezdett az alkalmazottak és a rokonok körében.
A cég több dolgozója elveszítette a bizalmát Felipében.
Az egyik üzlettársa bizonyos pénzügyi tranzakciók felülvizsgálatát követelte.
Felipének magyarázatot kellett adnia arra, hogy miért fizetett magánjellegű kiadásokat olyan pénzből, amelyet nem személyes célokra szántak.
Nem került börtönbe azért, mert megcsalta a feleségét.
Rebeca haláláért sem nyilvánították felelősnek.
De elveszített valamit, amit mindig sérthetetlennek hitt.
A tisztességes, megbecsült férfi hírnevét.
A gondosan felépített látszat, amelyet éveken át próbált fenntartani, végleg megrepedezett.
Paulina eközben határozott döntéseket hozott.
Beadta a válókeresetet, és átadta Camilának azokat a pénzügyi dokumentumokat, amelyek alapján megvizsgálhatták, mire költötték a közös vagyonukat.
A ház, amelyben Felipével éltek, már a házasságuk előtt is Paulina nevén volt.
Évekkel korábban vásárolta, jelzáloghitelből és saját megtakarításaiból.
Felipe megpróbált vitát kezdeményezni a bútorokról és egyéb kiadásokról.
Végül azonban, miután saját ügyvédjével is konzultált, beleegyezett, hogy összeszedi a személyes holmiját, és elköltözik, amíg a válás részleteit rendezik.
Amint visszaadta a kulcsokat, Paulina lecseréltette a zárakat.
Azon az estén egyedül lépett be a hálószobába.
Végignézett az ágyon, amelyben a férje Rebecával akart találkozni.
Eszébe jutott a kék ruháról készült fénykép.
És most először nem érzett haragot.
Csak végtelen fáradtságot.
Leült a gardróbszoba tükre elé.
A saját arcát nézte, és arra a nőre gondolt, aki a házassága előtt volt.
Arra a nőre, aki szerette a munkáját.
Aki szívesen utazott a barátnőivel.
Aki soha nem félt kimondani a véleményét.
Nem tudta pontosan, mikor kezdett eltűnni az a régi önmaga.
De egy dologban biztos volt.
Vissza akarta kapni.
A következő hetekben Paulina lassan visszatért a megszokott életéhez.
Újjászervezte a gyermekfejlesztő központ működését.
Ismét találkozgatni kezdett a barátnőivel.
És végre elment azokra az orvosi vizsgálatokra is, amelyeket Felipe állandó veszekedései miatt korábban elhalasztott.
Az egyik ilyen alkalommal őszintén beszélt a kardiológusával.
– Túl sokáig hagytam, hogy valaki más döntsön a testemmel kapcsolatos kérdésekről – vallotta be.
Az orvosnő figyelmesen végighallgatta, majd ismét elmagyarázta, milyen óvintézkedésekre van szükség a szívbetegsége miatt.
Amikor Paulina kilépett a rendelőből, olyan érzés kerítette hatalmába, amelyet évek óta nem tapasztalt.
A nyugalom, hogy végre saját maga hozhat megalapozott döntéseket.
Anélkül, hogy valaki folyton azzal fenyegetné, hogy elhagyja, ha nem engedelmeskedik.
Négy hónappal később a teherautó sofőrje elleni büntetőeljárás még mindig folyamatban volt.
A hatóságok továbbra is vizsgálták a baleset bizonyítékait.
Rebeca családja az áldozat hozzátartozóiként vett részt az eljárásban.
Paulina csendben, feltűnés nélkül részt vett Rebeca temetésén is.





