Sokat jelentettek nekem ezek a szavak.
Nem azért, mert bárki engedélyére szükségem lett volna ahhoz, hogy megvédjem magam.
Hanem mert megértettem, hogy ebben a családban legalább egy ember hajlandó nevén nevezni a dolgokat.
Diego persze engem hibáztatott.
– Amióta megjelentél, széthullik a családom!
Higgadtan válaszoltam.
– Nem. Csak amióta nem tűröm tovább a viselkedéseteket, végre mindenki látja, milyenek vagytok valójában.
Három héttel később boncolás közben hirtelen émelyegni kezdtem.
Marisol aggódva nézett rám.
– Csinálj egy terhességi tesztet!
Megcsináltam.
Ezután nőgyógyászati vizsgálatra mentem.
Az ultrahang megerősítette, hogy a terhesség korai szakaszában járok.
Azonnal fel akartam hívni Sebastiánt.
Csakhogy egy idegen nő vette fel a telefont.
– Renata Varela vagyok. Sebastiánt gyerekkorunk óta ismerem. Most elfoglalt.
Volt valami a hanghordozásában, amitől azonnal megszakítottam a hívást.
Másnap engedélyt kértem, hogy korábban eljöhessek az intézetből.
Gondolkodnom kellett.
De azon a napon soha nem értem haza.
Egy régi terepjáró hirtelen lefékezett előttem.
Egy férfi szállt ki belőle.
A kezében gyűrött fényképet szorongatott, a szemében pedig féktelen harag izzott.
Azonnal felismertem az esetet.
A lánya egy lépcsőn lezuhanva halt meg.
A családja meg volt győződve arról, hogy a férje meggyilkolta.
A boncolási eredmények azonban nem támasztották alá az emberölés gyanúját.
A férfi közelebb lépett.
– Maga írta alá a szakvéleményt!
Igyekeztem nyugodt maradni.
– Beszélhetünk erről az ügyészségen, és újra megvizsgáltathatjuk az aktát.
Ekkor előrántott egy kést.
– Azt mondták nekem, hogy lefizették magát, hogy hazudjon!
Hátráltam egy lépést.
– Ki mondta ezt önnek?
A férfi összeszorította a fogát.
– A volt barátja.
Abban a pillanatban megértettem a szörnyű igazságot.
Diego már nem egyszerűen a házasságomat akarta tönkretenni.
Engem akart elpusztítani.
3. RÉSZ
Nem futottam el.
Ehelyett a férfi kezét figyeltem, felmértem a köztünk lévő távolságot, majd egy közeli gyógyszertár felé pillantottam.
Alig húsz méterre volt tőlünk.
Aztán olyan nyugodtan szólaltam meg, ahogy csak tudtam.
– Ha most megöl, soha nem fogja megtudni, mi történt valójában a lányával.
A férfi keze remegni kezdett.
– Maga azt mondta, baleset volt!
– Mert a sérülések erre utaltak. Ha úgy gondolja, hogy valaki meghamisította a bizonyítékokat, kérhet újabb igazságügyi szakértői vizsgálatot. Én magam is beleegyezem, hogy egy független szakember felülvizsgálja a szakvéleményemet.
Láttam rajta, hogy egyáltalán nem erre a válaszra számított.
– Diego azt mondta, hogy maga fedezte a férjet!
– Diego nem ismeri az ügy iratait.
A kés néhány centiméterrel lejjebb ereszkedett.
Lassan elindultam a gyógyszertár felé.
Ekkor egy fekete terepjáró állt meg mellettünk.
Sebastián két testőre szállt ki belőle.
Nem rohantak neki a férfinak.
Az egyik nyugodt hangon beszélni kezdett hozzá, miközben a másik elállta a menekülési útvonalát.
Néhány perccel később megérkeztek a városi rendőrök és Jalisco állam ügyészségének munkatársai is.
A férfit lövöldözés nélkül elfogták.
Én egy felületes vágással a nyakamon megúsztam a támadást.
Negyven perccel később Sebastián megérkezett a kórházba.
– Honnan tudtad, mi történt? – kérdeztem.
– Marisol szólt, hogy korábban eljöttél. A sofőr pedig megtalálta a táskádat a járdán.
A tekintete a nyakamon lévő sebre siklott.
– Ki fogom vizsgáltatni, ki uszította rád ezt az embert.
– Már mondott egy nevet.
Sebastián arca megkeményedett.
– Diego.
Bólintottam.
Aztán elővettem az ultrahangképet.
– Van még valami.
Sebastián a képre nézett.
– Ez… az, amire gondolok?
Mély levegőt vettem.
– Terhes vagyok.
Hosszú másodpercekig egyetlen szót sem szólt.
Aztán rám emelte a tekintetét.
– És ezt mikor akartad elmondani?
– Amikor felhívtam az irodádat, Renata vette fel.
Az arckifejezése azonnal megváltozott.
– Engedély nélkül jött be hozzám, miközben megbeszélésen voltam. Semmilyen kapcsolatom nincs vele.
– Sejtettem.
– Akkor miért nem mondtad el?
Egy pillanatig hallgattam.
– Mert tudnom kellett, hogy akkor is bízhatok-e benned, amikor igazán rosszra fordulnak a dolgok.
Sebastián leült velem szemben.
– Ha valami nyugtalanít, kérdezz meg egyenesen.
Elmosolyodtam.
– Megegyeztünk.
Újra az ultrahangképre nézett.
– Apa leszek.
Életében talán először ez a mindig magabiztos férfi azt sem tudta, hová tegye a kezét.
Két nappal később az elhunyt fiatal nő édesapja ügyvédje jelenlétében vallomást tett.
Átadta azokat az üzeneteket, amelyekben Diego azt állította, hogy „fedeztem” a lánya férjét, és arra biztatta, hogy „kényszerítsen vallomásra”.
Bemutatott egy 120 000 pesóról szóló banki átutalást is, amelyet állítólagos költségek fedezésére kapott.
Ez önmagában még nem bizonyította, hogy Diego gyilkosságot rendelt volna el.
De elegendő volt ahhoz, hogy fenyegetés, felbujtás és a támadásban való lehetséges közreműködés miatt nyomozás induljon ellene.
Sebastián ezek után ragaszkodott hozzá, hogy hagyjam ott a munkámat.
– Nem fogok felmondani csak azért, mert valaki úgy döntött, megtámad engem.
Aggódva nézett rám.
– Terhes vagy.
– Terhes vagyok, Sebastián. Nem rokkant.
Végül beleegyeztem, hogy átmenetileg csökkentsem a kockázatos ügyeleteimet, és egy ideig személyi védelmet fogadjak el.
De ennél többet nem.
Csakhogy hamarosan újabb probléma jelentkezett.
Ezúttal a saját munkahelyemen.
Az intézetben négy éve ugyanaz a személy nyerte el a kiemelkedő igazságügyi szakértői munkáért járó belső elismerést.
Camila Rosales.
Az igazgató unokahúga.
Abban az évben azonban több kollégám is biztos volt benne, hogy a díjat nekem kellene megkapnom.
A munkateljesítményem és a szakmai értékeléseim alapján egyértelműen én voltam az egyik legerősebb jelölt.
Egyik este Sebastián megkérdezte:
– Mit szeretnél még elérni a karrieredben?
Gondolkodás nélkül válaszoltam.
– Azt az elismerést. Nem az oklevél miatt. Hanem azért, mert elegem van abból, hogy mindig azok nyernek, akiknek megfelelő kapcsolataik vannak.
Akkor még nem sejtettem, hogy Sebastián személyes küldetésként fogja kezelni ezt a mondatomat.
Nem sokkal később a Grupo Altura tízmillió pesós intézményi adományt nyújtott a műszaki felszerelések korszerűsítésére.
A támogatási megállapodás külön rendelkezett az átláthatóságról és az objektív értékelési szempontokról.
Amikor azonban kihirdették az éves szakmai díj eredményét, ismét Camila győzött.
Írásban kértem a kiválasztási kritériumok nyilvánosságra hozatalát.





